Az �ri�si tulip�n

T�rt�nt egyszer, hogy a tulip�nhagym�k k�z�tt nagy l�rma t�rt ki. Hangos vitatkoz�s, kiab�l�s, majd csend, �s s�r�s.
    – Menj innen te otromba!
    – Hogy n�zhet �gy ki valaki?
    – Akkora vagy, mint egy h�z! Ilyen nagy �s ronda hagym�nak nincsen helye k�zt�nk.
A hagym�k l�zadtak, v�g�l el�ld�zt�k a nagyra n�tt t�rsukat azzal, hogy m�sutt rontsa a leveg�t. K�zt�k nem maradhat, hogy is n�zne ki a tulip�nf�ld, a hull�mz� tulip�ntenger, k�zt�k egy ilyen nagy �s ronda tulip�nnal. Mert abban biztosak voltak, hogy a nagy hagym�b�l nagy tulip�n n� majd. Nem volt v�laszt�sa a nagy hagym�nak, akit Tulip�n Pirinek h�vtak. S�rva v�lt ki a t�bbiek k�z�l, �s elindult az ismeretlenbe.  
Ment, mendeg�lt. L�bacsk�i alig b�rt�k a s�ly�t, ez�rt sokszor meg�llt
pihenni. Minden alkalommal rem�ny t�lt�tte el a sz�v�t: tal�n itt gy�keret ereszthetek!
    De sehol nem �rezte j�l mag�t. K�nnyei tov�bb �ztatt�k hagymatest�t, ett�l a benne szunnyad� nedvek �bredezni kezdtek, �s kicsi gy�k�rsz�lacsk�kat hajtottak kifel� a friss leveg�re. Piri nem l�tott �t k�nnyein, megbotlott �s gurulni kezdett. Gurult, gurult, j� sok�ig, tal�n m�g most is gurulna, ha bele nem pottyan egy g�dr�csk�be. El�sz�r megijedt, majd �r�mmel nyugt�zta, hogy nem l�tszik ki a g�d�rb�l. Boldog volt! Nagyon boldog! Gy�kerecsk�i egyre er�sebb� v�ltak, �s belef�r�dtak a f�ldbe. Onn�t sz�vt�k a t�panyagot, hogy a hagym�ban l�v� �let napf�nyre ker�lj�n.  J�tt a sz�l, betakargatta a egy kis porral, sz�raz lev�llel, majd megk�rte az es�t, locsolja meg kicsinyk�t, hogy meleg takar� fedje a hagymagy�kereket.
    �gy is t�rt�nt. Az es� eleredt, mik�zben a nap kis�t�tt, �s bar�ts�gosan mosolygott. Ett�l vid�m, �l�nksz�n� sziv�rv�ny jelent meg az �gen. Tulip�n Piri, a f�ldben b�k�sen pihent egy cseppet, majd cs�r�t n�vesztett. D�delgette, t�pl�lta, m�gnem egyszer csak a cs�ra kib�jt a f�ldb�l, �s csak n�tt, csak n�tt egyenesen a nap fel�. K�t lev�lke jelent meg rajta, majd sz�p nagy, duzzad� bimb�. A bimb� k�rben�zett. Egy hatalmas fa �s n�das k�z�tt sz�letett meg. De mivel �rny�kot vetettek r�, eltakart�k a napot el�le, �gy tov�bb n�vekedett. A levelek felvettek minden f�nyt, harmatcseppet, amit kaptak a term�szett�l, �gy seg�tve a tov�bbi n�veked�st. Mikor a bimb� �gy gondolta, m�r el�g magasan van, kibontotta szirmait, melyek akkor�k voltak, mint egy-egy lapulev�l, �s Piri v�gre mosolyoghatott. Piros arc�n �rezte a napf�nyt, a szelet, az es�t.
     A fa �s a n�das m�r j� ideje figyelt�k, mi lesz a j�vev�nyb�l, akit a sz�l takart be, �s mikor megl�tt�k, hogy csak egy tulip�n, r�ad�sul milyen nagyra t�r�, bizony haragudni kezdtek r�. Nem �r�ltek neki, hogy fel�ri �ket, �s a nap el�bb mosolyog r�, mint r�juk, akik m�r r�g�ta itt �lnek.
    – Hogy te milyen otromba vagy!
    – Nem is vagy igazi tulip�n.
    �– De igen, igazi tulip�n vagyok! Tulip�n Piri az nevem - pityeredett el a frissen ny�lt vir�g.
    – M�g hogy igazi! Ekkora tulip�n nincs is! – h�borgott tov�bb a fa.
    – Ne itasd itt az egereket! M�g az kell, hogy tov�bb n�j nek�nk. Ink�bb b�jn�l a f�ld al�, mint itt par�d�zol!- zs�rt�l�d�tt a n�das.
    A tulip�n egyre jobban s�rt, szinte zokogott. K�nnyei �ztatt�k gy�ker�t, amit�l m�g n�tt p�r centit.
    – Te nem �rted, hogy nincs itt helyed? Nincs benned sz�gyen�rzet? K�pes vagy m�g tov�bb n�ni? Hallatlan! – m�rgel�d�tt ism�t a fa, �s egyik �g�val, ahogy nagy lend�lettel mutogatott, v�letlen�l meglegyintette a tulip�n sz�p piros fejecsk�j�t.
Ett�l Pircsinek az egyik szirma let�rt �s lehullott a f�be, pontosan oda, ahol egy szentj�nosbog�r nappali pihen�j�t t�lt�tte. A bog�r felriadt �lm�b�l, kim�szott a piros szirom al�l, �s k�rd�n n�zett fel a tulip�nra.
    – Mi�rt �bresztett�l fel?
    – Ne haragudj, nem volt sz�nd�kos – v�laszolt m�g mindig h�pp�gve a nagyra n�tt tulip�n.
    – Mi�rt s�rsz?
    – H�t nem l�tod? Olyan nagy vagyok, hogy mindenki ut�l miatta. A testv�reim el�ztek, a fa f�lt�keny r�m, �s let�rte szirmocsk�mat. A buzog�ny is �lland�an ostoroz. Sehol sincsen nyugtom.
    – Nah�t! Ez bizony nagyon cs�nya dolog. B�ntani a m�sikat, csak mert kicsit m�s a megszokottn�l?
    – Att�l f�lnek, elveszem a napf�nyt t�l�k, pedig �n hamarosan elny�lok, lehullnak a szirmaim, �s sz�ram is lesz�rad. �, jaj! Minek is vagyok �n? – keseredett neki nagyon a Piri. A szentj�nosbog�rnak arr�bb kellett l�pnie, nehogy a r�hull� k�nnycseppek t�nkretegy�k a vil�g�t�s�t.
Ekkor a magasban egy k�k h�t� cinege jelent meg, v�gan danol�szva rep�lt �ppen fel�j�k. Szentj�nosbog�r Am�lnak hirtelen �tlete t�madt. Term�szet�vel ellent�tben nappali f�nyben kezdett el vil�g�tani. �gy helyezkedett, hogy a mad�rka �szrevegye a f�nyjeleket.
�gy is t�rt�nt. A danol�sz�s abbamaradt. Cinege Lenke egy kicsit gondolkodott, vajon mi is t�rt�nhetett, mikor �szrevette a piros tulip�nt. Odasz�llt hozz�.
    – H�t te? – csivitelte. – M�g nem l�ttalak errefel�. Honn�t j�tt�l?
     Tulip�n Piri ism�t s�rva fakadt, �s elmes�lte szomor� sors�t. Lenke �s.
Am�l tanakodni kezdtek, hogyan seg�thetn�nek a tulip�nnak.
        – Tudj�tok – kezdett mes�lni a mad�rka –, nemr�giben elt�r�tt a sz�rnyam. Rep�l�s k�zben valami nekicsap�dott, �s �n lepottyantam a f�ldre. De nem �m ak�rhov�! Egy id�s n�nike l�bai el�. � felvett, karjaiban tartott, majd bevitt a h�z�ba �s meggy�gy�tott. Ott lakik egyed�l, mag�nyosan azon a nagy hegyen. �pp most j�v�k t�le, egy kicsit �nekeltem neki, hogy ne �rezze mag�t oly �rv�nak. Mi lenne, ha a tulip�nt odavinn�nk? Sz�ps�g�vel biztosan �r�m�t okozna Zsuzsi mam�nak.
    Piri abbahagyta a s�r�st.  Szentj�nosbog�r Am�l is �rvendett.
    – Ez nagyon j� �tlet! – mondta villogva a mad�rk�nak. – De hogyan?
Cinege Lenke felsz�llt a piros arc�hoz �s �gy sz�lt hozz�:
– K�rlek, ne ijedj meg, megpr�b�llak a nyakadn�l fogva kih�zni a f�ldb�l �s odarep�telek any�hoz a hegyre. J� lesz?
Piri n�m�n b�lintott, �s t�rte, hogy a mad�rka h�zza, vonja, r�ncig�lja. De hi�ba minden. A tulip�n meg se mozdult. A mad�rka pihegve �lt vissza a f�be a bog�r mell�.
    – Most mi lesz?
    – Nem tudom – lihegett a mad�rka.
    A tulip�n lehajolt hozz�juk, �s �gy h�rmasban gondolkodtak egy�tt. A szentj�nosbog�rnak ment� �tlete t�madt:
    – Tudom m�r! H�vjuk ide a szarvasbogarat! Szarvasbog�r M�rk a vil�g leger�sebb bogara. Biztosan tud seg�teni.
    – Hogyan? – k�rdezte izgatottan a vir�g.
    – Elv�gja a sz�radat itt a f�ld felett, �s a mad�rka a cs�r�ben elrep�thet any�hoz.
    – De j�, de j�! – ujjongott a Cinege Lenke.
    – M�r is szaladok az erd� m�ly�be, �s h�vom a szarvasbogarat – mondta a szentj�nosbog�r Am�l. Hamarosan cs�rtetve j�tt a szarvasbog�r.  Mikor megl�tta az �ri�si tulip�nt, bizony megh�kkent. Nem gondolta, hogy ekkora. De nem foghat ki rajta egy magas sz�r. M�rk, b�szen neki�llt �s harapta, k�rbe-k�rbe a sz�rat. Harapta, r�gta, cs�cs�lta, eg�szen addig, am�g a tulip�n megingott, �s elter�lt a f�ld�n.
    – Nem �t�tted meg magad? – k�rdezte a cinege.
Pircsi v�gigtapogatta a test�t:
    – �gy n�z ki, egyben vagyok.
    – Akkor �n most elviszlek Zsuzsi mam�nak. Betesz majd egy sz�p v�z�ba, vizet �nt al�d. �s minden nap gy�ny�rk�dni fog benned.
    – �s mi lesz a hagym�immal? Tavasszal megint kihajtanak, �s egyre t�bben lesznek a kicsinyeik. Nem szeretn�m, ha az �n sorosomra jutn�nak! – s�hajtozott a piros arc�, �s egy �jabb szirma hullott a f�be.
    Az �llatok megint gondolkodni kezdtek.
    – Mi lenne, ha megkeresn�nk a hangy�k kir�lyn�j�t Hangya Zs�k�t, �s megk�rn�nk, hogy seg�tsenek. A hangy�k nagyon er�sek, �s nagy terhet tudnak messzire elvinni – mondta a M�rk, a leger�sebb szarvasbog�r.
    – Remek �tlet! – repdesett a mad�rka. – L�ttam m�r �n is r�pt�mben, hogyan haladnak sz�pen sorban egym�s ut�n. Menj�nk �s k�rj�k meg a kir�lyn�j�ket, hogy seg�tsenek!
Nem is t�tov�ztak tov�bb. A mad�rka, mivel � volt a leggyorsabb, elrep�lt a k�zeli hangyabolyhoz. Ott a kaput v�d� katon�nak elmondta, mi j�ratban van. Az �r azonnal �zent a kir�lyn�nek, aki elrendelte a katon�k �s dolgoz�k sorakoz�j�t, �s Cinege Lenk�t k�vetve hamarosan meg�rkeztek a f�ld�n hever� Tulip�n Pirihez.
�k is elcsod�lkoztak, milyen nagyra n�tt szeg�ny, �s meg�llap�tott�k, val�ban sz�ks�ge van a seg�ts�g�kre. Kidolgozt�k a tervet, hogyan v�gezz�k el a munk�t. El�sz�r a dolgoz�k ki�ss�k a hagym�kat a f�ldb�l, majd a katon�k a h�tukra veszik �s k�vetik a mad�rk�t. Mert � tudja, hov� kell menni�k. Ha egy katona elf�radt, �tadja egy m�siknak a terh�t, �s �gy biztosan c�lba �rnek.
Mikor �gy mindent megbesz�ltek, cinege megk�rdezte a piros arc�t:
    – Indulhatunk? Nem f�lsz?
Tulip�n Piri b�gyadtam b�lintott, �s elindult a ment�csapat. Cinege Lenke az �gbolton rep�lt, cs�r�ben a vir�ggal, a hangy�k alant a f�ben vonultak, h�tukon az anyahagym�val, �s kicsinyeivel.  Szarvasbog�r M�rk visszat�rt a fat�rzs�hez, Szentj�nosbog�r Am�l ism�t nyugov�ra t�rt.
    A kis csapat �tnak indult. Sietni�k kellett, mert folyad�k n�lk�l a tulip�n nem b�rja m�r sok�. Ez�rt nem �llhattak meg pihenni. Ki kellett tartsanak az utols� leheletig. V�gre, a nap sugar�ban megcsillant Zsuzsa mama h�z�nak ablaka. A mad�rka �jult er�re kapott, a hangy�k is szapor�bban meneteltek.
Lenke egyenesen a h�zik� ablakp�rk�ny�ra sz�llt. Letette a tulip�nt, �s bekopogott az ablak�vegen. Any� �r�mmel szaladt ki az udvarba. Mikor megl�tta azt a sok hangy�t, nagyon megijedt, hogy valami bajt hoznak a h�zra.
De a mad�rka megnyugtatta. �nekelni kezdett, �s �tadta a sz�l piros tulip�nt any�nak. A hangy�k letett�k a hagym�kat. Majd h�traarcot csin�ltak, �s visszaindultak oda, ahonn�t j�ttek. Zsuzsi mama ut�nuk sz�lt:
    – V�rjatok! Hadd adjak egy kis �traval�t! Biztosan meg�heztetek – mondta, �s n�mi keny�rmorzs�t sz�rt el�j�k. A tulip�nt megpuszilgatta - ett�l Piri arca m�g pirosabb lett- , v�zbe tette, �s a szob�ja legel�kel�bb hely�re �ltette. Szeme csillogott a meghat�dotts�gt�l. Ilyen izz� piros tulip�nt m�g sosem l�tott.
Kedvenc cineg�j�t is megetette, megitatta, majd mindenkit �tj�ra engedett.
    – Vigy�zzatok magatokra! – ki�ltott ut�nuk. A hagym�kat egy kos�rba gy�jt�tte, h�v�s, s�t�t helyre tette.
    – Pihenjetek csak! Majd, ha elj�n az ideje, ki�ltetlek benneteket a kertembe. A tulip�n pedig v�gre boldogan vir�tott m�g n�h�ny napot Zsuzsi any� gy�ny�r�s�g�re.

V�GE!

 

(Szab� Gitta: 2011-07-01)