Utam fel�hez �rtem
(az 50. sz�let�snapomra)

�m, elj�tt a nap mikor megsz�lettem,
�pp az �tvenedik ebben az �letemben.
H�t, utam fel�hez �rtem,
S mert gyermekeimnek meg�g�rtem,
A sz�zat v�gan meg�rem.

Sok f�jdalom van h�tam m�g�tt,
S mi m�g r�m v�r, az csupa �r�m:
Lesz munk�m, s betev� falat,
Mit�l a stressz nem r�gja idegsz�lamat,
Lesz gyermekemnek sz�p, �j nadr�gja,
Melynek, nem �s�tozik foszlott sz�l� szakad�sa.
Lesz unok�m, tal�n t�bb is. Hallhatom nevet�s�k,
S anyj�nak nem lesz gond a nevel�s�k.
Lesz el�g fizets�ge, mib�l v�gan meg�lnek, s
Nem d�sz�ti reped�s a tet�t, hogy az es� ben�zzen.
Lesz boldog nyugd�jas �vem, j� sok,
�rhatok mes�t kedvemre, amennyit csak b�rok.
Lesz id�m b�ven, hogy v�gyam teljes�lj�n,
Ragyogjon minden szem, itt e F�ld�n!

S mert az �g�ret sz�p sz�, �n boldogan betartom,
Ez�rt a s�lyokat magamr�l sz�pen ledobom.
Stressz, f�jdalom, t�ls�ly t�vozzatok!
Nevetek �s t�bbet mozgok, mert ez a titok,
ez, mit�l az �let tartalmas, hossz� �s boldog!

Volt n�kem egy � mam�m, ki a sz�znyolcat meg�lte,
� tudta mi az �let, nem el�gedtlenkedett.
Sors�t elfogadta, tette a dolg�t naphosszat,
Hol kint a mez�n, hol a konyh�ban,
hol gyermek�t terelte, regul�zta.
El�g volt n�ki, hogy szerethet,
s r�m hagyta �r�k�l a hossz� �let.

(Szab� Gitta: 2011-07-31)