Egy z�r�s nap

Valami bels� hangra riadt. Szemei szinte magukt�l pattantak ki. Azonnal a vekkerhez ny�lt.

-  A csud�ba! Elfelejtettem az este felh�zni! J�zusom! Elk�sek!

M�g be sem fejezte a mondatot, m�ris a f�rd�szob�ban csobogott a v�z. Csak egy gyors fogmos�s, egy kis arc�bl�t�s. A t�k�rbe m�r bele sem mert n�zni. M�g j�, hogy a t�sk�j�t est�nk�nt �ssze szokta k�sz�tene. Pillanatok alatt fel�lt�z�tt kapta a t�sk�t �s m�r robogott is az ajt�n kifel�. �desanyj�nak, akit sosem tud megel�zni a felkel�ssel, m�g gyorsan puszit nyomott a homlok�ra, �s k�rte, vigye iskol�ba a kisfi�t.

Az utc�n csak az lebegett a szeme el�tt, hogy min�l gyorsabban ki�rjen a buszmeg�ll�ba. Nem n�zett semerre, �gy eshetett meg, hogy az esti es� ut�n maradt hatalmas v�zt�cs�ba beletrappolt. Term�szetesen l�ba sz�r�ig vizes lett. A cip�ben pedig kellemetlen�l tocsogott a v�z. De ez sem �ll�thatta meg. Csak haladt rend�letlen�l. Hi�ba! �ppen elindult a busz, m�r csak a h�tulj�nak integethetett. Az meg mintha cs�fol�dna rajta, az indexl�mp�j�val kacsintott fel�.

- M�g ez is! – bosszankodott. Idegesen toporgott a meg�ll�ban. Milyen m�zli, hogy a m�sik busz is j� neki, igaz att�l kiss� messzebb van az iskola. A percek lassan v�nszorogtak, de v�gre meg�rkezett a busz.

– Ez nem lehet igaz!- futott �t agy�n a gondolat. - Mi a csuda van ma?

A busz, zs�fol�sig volt. Mintha az emberek meg�r�ltek volna, �s mindenki egyszerre menne dolgozni. De felverekedte mag�t. Musz�j volt!

 M�r az �t fel�n�l tartottak, a t�megben beljebb sodr�dott, a busz minden k�ty�ba belement, minden buck�n d�ccent. Csak azon im�dkozott, hogy v�gre, valah�ra lesz�llhasson, �s m�g id�ben be�rjen. Mi�ta itt dolgozik ebben az iskol�ban, ennek van m�r vagy �t �ve, m�g nem volt p�lda arra, hogy elk�ssen.  V�ratlan telefoncseng�s z�kkentette ki l�zas gondolataib�l. El�sz�r nem is eszm�lt, csak mikor sz�ltak neki, hogy az � telefonja cs�r�g, csak ekkor ismerte fel kisfia kedvenc mes�j�nek zen�j�t. �vatosan, hogy ne nagyon l�kd�s�dj�n igyekezett t�sk�j�b�l el�var�zsolni a telefont. De fogalma nem volt merre keresse. H�t k�nytelen volt szinte k�ny�kig turk�lni a v�llt�sk�j�ban. A mellette �ll�k kezdtek h�mm�gni, meg c�cc�gni, amit�l m�g zavarodottabb� v�lt, m�g nehezebben akadt a telefonra. V�gre megtal�lta! El�kapta �s bossz�san sz�lt bele:

- Mit akarsz?

A gyermek megszeppenve sz�lalt:

- Nem k�sz�nt�l el! �s itthon felejtetted a telefonod!

A n�ben az eddig fortyog� d�h kit�rt:

- Ehhez most nincsen hangulatom!

 Megszak�tott a besz�lget�st. A telefon m�g  a kez�ben volt, mikor v�gre meg �rkezett a busz. Gyorsan, ahogy csak a t�meg engedte az iskola fel� haladt. A h�rom l�pcs�t v�gig bukd�csolta. A port�snak sem k�sz�nt, csak ment, be az oszt�lyterembe, ahol a kicsik a padokban �lve v�rt�k a tan�t� n�nit. Mikor megl�tt�k, milyen zaklatott, kerek szemekkel b�multak r�, �s v�rtak. Szinte k�rt�k, mondjon valamit. A tan�t� n�ni egy l�p�ssel az asztaln�l termett, lehuppant a sz�kre, �s kez�t felemelve, p�r perc t�relmet k�rt. Csend. M�g a l�gy z�mm�g�s�t sem lehetett hallani. Majd, hirtelen nevet�sbe t�rt ki! R�zk�dott a teste. Mikor csitult a nevet�s, a megszeppent lurk�kra n�zett �s �gy sz�lt:

- Bocs�ssatok meg egy percre, de fel kell h�vnom a kisfiam. Azt hiszem nagyon szomor�.

- Ne haragudj kicsik�m! – mondta a telefonba.

- Mamika! Te ne haragudj, de tudod csak meg akartunk a nagyival tr�f�lni t�ged.

- De mi�rt kis sz�vem?

- Anyu! Nem n�zted m�g meg a napt�radat?

Ekkor a n� tekintete az asztalon l�v� napt�rra t�vedt. �prilis elseje volt!

(2012-05-19)