A nyomtat�

     Hol volt, hol nem volt, volt egy nyomtat�, aki m�r �gy ker�lt �j gazd�j�hoz, hogy az el�z� leselejtezte, mondv�n; m�r nem j� semmire.  A szemf�les gazda hazavitte, sz�pen megpucolta, jav�tgatta, m�g nem a nyomtat� h�l�b�l, m�k�dni kezdett. Ett�l fogva lelkesen teljes�tette a gazda �s a gazdasszony k�r�seit. A gazdasszony sok feladatot adott neki. De nem b�nta, mert mindig csuda sz�p dolgokat kellett, hogy pap�rra vigyen. Mes�ket, verseket, szebbn�l szebb t�jakat, illatos vir�gokat, vid�m kiscic�kat. Egyszer azt�n, nem tudta mi�rt, nem is �rtette, egyre kevesebb mes�t kellett nyomtasson. A nyomtat� ez�rt sokat szomorkodott. Ilyenkor hom�lyos lett mind az, amit k�rtek t�le. A gazdasszony, mivel nem �rtette mi a baj, volt, hogy m�rges lett r�. A nyomtat�nak ez f�jt, de h�t megbocs�tott, mert nem tudhatt�k, hogy neki lelke van. Ilyenkor a gazda kivette bel�le a fest�ktart�lyt, felt�lt�tte friss, �benfekete fest�kkel. A nyomtat� ism�t boldog volt. Szinte repesett a sz�ve. �r�m�ben, minden bekapcsol�skor, kinyomtatta az el�z� feladata utols� oldal�t. Ugyan, ezzel is okozott n�mi bossz�s�got, de ez nem volt olyan nagy baj, mint a hom�lyoss�g.

     Sz�val, megint ment minden, mint a karikacsap�s. M�r csak az�rt is, mert nem szeretett bossz�s�got okozni, �s mindig k�szen akart �llni, h�tha kell, mes�t �rjon a pap�rra. Mert, ha hiszitek, ha nem, a nyomtat� �rta a mes�ket azzal a fekete porral, amit belet�lt a gazda. Azt is mondhatn�nk, hogy �, k�lt� �s �r� egy szem�lyben. �s ezt nem csak �n mondom, tudta ezt a nyomtat� is, de soha ki nem ejtette volna a sz�j�n. Csak n�ha elj�tszott a gondolattal. Azt is tudta, mert nem csak lelke volt, de okos is volt, hogy amit � pap�rra vet, azt a gazdasszony �rja a klaviat�ra seg�ts�g�vel.

–  �! De j� is volna, ha �n lenn�k az a billenty�! – s�hajtott olykor m�lyeket. – Ha engem �rintene az ujjaival, amikor azokat a huncut kis t�rt�neteket kiagyalja! De, nem � volt, �s ha jobban belegondolt a dologba, r�j�tt, hogy amit � �r a pap�rra, azt a gazdasszony aj�nd�kba tudja adni, �s ezzel �r�met okoz m�soknak. Ett�l a felismer�st�l a nyomtat� lelke repesett az �r�mt�l, �s nem v�gyott m�s leni, mint ami val�j�ban.

     Egy sz�p napon, igaz mese ritk�bban ker�lt a fest�ke karmai k�z�, m�gis csak nagy �r�m �rte a nyomat�t. A gazdasszony k�l�nleges dologgal b�zta meg. Pr�banyomtat�st k�rt t�le, egy k�sz�l� k�nyvb�l. Egy oldalt k�rt csup�n. Nem t�bbet. Csak hogy l�ssa, hogyan fog kin�zni. De ezt az oldalt valami �jfajta form�b�l kellett kiv�logatnia a nyomtat�nak, ami igen tetszett neki. V�gan pap�rra �rta a k�rt sz�veget, k�pet. �s mert tudta, hogy gazdasszonya milyen boldog ett�l a k�zelg� esem�nyt�l, �gy azt gondolta mag�ban, �r�met szerez neki a sok sz�p mes��rt, �s mostant�l nem is nyomtat m�sb�l, csak ebb�l az �jfajta v�ltozatb�l. �gy is lett. De jaj! Sajnos nem volt okos gondolat ez a nyomtat�t�l, hiszen m�s feladatokat is szerettek volna elv�geztetni vele.  A gazda addig szerelte, �ll�tgatta a programjait, hogy megesett a sz�ve rajta, �s �gy d�nt�tt; - Vigye a k�nya! Hadd �r�ljenek! Nyomtatok �n nekik mindent, amit csak k�rnek!

     Elhat�roz�s�hoz h�ven, v�logat�s n�lk�l nyomtata a k�rt sz�vegeket. De hogyan? Te j�s�gos �g! Bizonyos sorokat sokkal, nagyobb bet�kkel �rta, mint a t�bbit, ezzel azokat f�lig el is takarta. Haszn�lhatatlann� v�lt az eg�sz munka. Most mi lesz? Ebbe nem gondolt bele eg�szen a nyomtat�, annyira az�rt nem volt okos. Nem �rtette j� maga sem mi is t�rt�nt. Csak azt tudta, �rezte a lelk�vel, hogy ugyan j�t akart, de megint rosszul s�lt el a dolog. Vajon siker�l majd megjav�tani �t? Hogy tov�bb �rhasson? Hogy ism�t �r�lhessenek sz�p fekete bet�inek? B�zott a gazd�ban!

                                                                                                                                            2012-05-27