Szab� Gitta: De j� is volna!

     Id�n lenne hetven �ves, �s imm�r negyvenegy �ve nem �l.  Kicsi gyermek voltam, amikor �t testv�remmel egy�tt itt hagyott benn�nket e f�ldi l�tben. �s aput is itt hagyta. Ki tudja, mi�rt jutott neki ilyen kev�s - huszonkilenc – �v, itt a f�ld�n?  Mi�rt kellett ennyi gyermeknek anya n�lk�l maradnia? Lassan j� magam is �tven �ves leszek, �m azt az �rt, amit hagyott maga ut�n, soha senki nem tudta bet�lteni.

     Most, hogy �gy elm�lkedem, arra gondolok, vajon milyen lett volna az �let, ha vel�nk marad, s meg�ri ezt a sz�p kerek �vfordul�t. Minden bizonnyal, gyermekl�nyk�nt nem csak azt tanultam volna meg, hogyan kell a h�zimunk�kat elv�gezni, hanem megtanultam volna az �lel�s �s simogat�s mesters�g�t is. 

Mert bizony, e k�t dolog a legfontosabb a vil�gon! Legal�bb is szerintem.

Mert lehet�nk gazdagok, szeg�nyek, h�zasok, egyed�l�ll�k, ezek n�lk�l, nem lehet�nk boldogok.

 Mert legy�nk �szint�k! Minden ember gyermek. Mindegy mennyi �v van m�g�tte. �s hi�ba a f�rj, feles�g, szeret�, akik simogatnak, �lelnek. Ez a simogat�s, �lel�s, �ssze sem hasonl�that� azzal, amit gyermekk�nt �lt�nk �t, amikor anya vagy apa tette ugyanezt.

 Mert a sz�l�i �lel�s, simogat�s tiszta, �nzetlen, �s a szeretet ir�ny�tja.

     Mikor �desany�mat elvesztettem, apai nagymam�nkhoz k�lt�zt�nk.  Messze el a sz�l�v�rost�l, ahol �letem kezdeti szakasz�t t�lt�ttem - amely �letem legfontosabb id�szaka volt -, �s messze el a gy�kereimt�l. Miut�n f�rjhez mentem, az�ta j�runk �vente egyszer haza, a sz�l�v�rosomba. Megl�togatjuk �desany�mat is. Olyankor lelkem �nnepl�be �lt�zik. Olyankor j�! Nagyon j�!

     Mi�rt is jutottak ezek az eszembe? Mit�l e hangulat? Tal�n a bor�s, nyirkos id� teszi. Hi�ny�rzetem t�mad t�le.  Az jutott eszembe, ha anya �lne, biztosan volna egy nap az �vben, amikor a mi nagy csal�dunk egybegy�lne.  Ha csak azt n�zz�k, hogy mi hatan vagyunk testv�rek, �s ha mindenkinek csak k�t gyermeket sz�molunk, m�r is elk�pzelhet� mekkora nagy is a mi csal�dunk. �s akkor m�g nem is gondoltunk a gyerekek gyerekeire, vagyis a d�dunok�kra.

Elk�pzelem, ahogy ott �l kedvenc hintasz�k�ben, k�r�l�tte szaladg�lnak az unok�k �s a d�dunok�k.  Hogy fakult, r�ncos szemeiben megcsillan az �r�m, amint gy�ny�rk�dik a siserehadban.

Elk�pzelem, hogy reggelire �n adhatom kez�be a b�gre tejesk�v�t. Hogy, l�b�ra h�zhatom meleg mamusz�t, mik�zben reszket�, puha kez�vel hajam sim�tja, �s v�kony ujjaival arcom �rinti.

     Milyen j� is volna, ha egy �vben egyszer, testv�reimmel egy�tt t�lten�nk el egy teljes napot! De sajnos ez nem �gy van. Azzal, hogy anyu meghalt, a csal�d lassan sz�tesett. Ugyan mama �s apu felneveltek minket, �sszetartottak, ismerj�k egym�st, de valami hi�nyzott ebb�l az eg�szb�l. Ma m�r szinte egy�ltal�n nem tal�lkozunk. �s ez nagyon rossz, �s f�j. 

      Mindannyian kirep�lt�nk, mindenki a mag��val t�r�dik, ami valahol �rthet� is, de nem hiszem, hogy nem v�gyakoznak azok ut�n az �rz�sek ut�n, amiket gyermekkorban �t�lt�nk. A gyermekkor eml�keire, amiket csak k�z�sen tudn�nk �letben tartani, �jra �lni, �rezni. �gy egyed�l, elszigetel�dve, messze a t�bbiekt�l, az eml�kek elhalnak. Mir�l mes�lj�nk saj�t gyermekeinknek, s ha lesz, az unok�inknak?

     De j� is lenne egy ilyen sz�p, k�z�s nap!

                                                                                                                     (2010-08-31)