Szab� Gitta: Rozi

     A nap ezer �gr�l s�t�tt. �ppen hazafel� tartott a munk�b�l - mindig kor�n v�gez-, �gy sokkal nagyobb kedve van s�t�lgatni, kirakatokat n�zegetni. V�s�rolni nem s�r�n szokott, hiszen a r�szmunkaid�s fizet�sb�l nem telik t�l sok mindenre. Meg�llt egy apr�cska k�nyvesbolt bej�rat�n�l. Bekukkantott. A benti f�lhom�ly, egy-k�t ember n�zel�d�tt, keresg�lt, jobb�ra a le�razott k�nyvek k�z�tt. Arr�bb l�pett, �s a kirakatban kezdte szeml�lni a k�n�latot. Ahogy b�m�szkodott, v�letlen�l megakadt a szeme a t�k�rk�p�n: „Te j� �g! Hogy n�zek ki?” – sz�rny�lk�d�tt. Haja csatakos volt az izzadts�gt�l, arca kipirosodott, �s verejt�kcseppek sorj�ztak lefel� a f�l�t�l eg�szen a nyak�ig, ott elvesztek a hurk�i k�z�tt. „R�mes!” – �llap�totta meg ism�t. Elment a kedve a s�t�lgat�st�l. T�sk�j�t megigaz�totta a v�ll�n, �s indulni k�sz�lt, mikor �szrevette, hogy kiss� t�volabb egy korabeli h�lgy kitart�an n�zi. �gy tett mintha nem l�tta volna meg, �s gyorsan elviharzott mellette. �m a k�v�ncsis�g �rr� lett felette, izgatta, vajon mi�rt b�mulja ennyire?

A melegt�l �s a mozg�st�l egyre jobban izzadt. Sosem b�rta a nagy meleget. Meg�llt, hogy egy kis vizet igyon, �s v�szon zsebkend�j�t benedves�tse, �s megt�rje arc�t. K�zben, �vatosan k�rbek�mlelt. A n� tartotta a t�vols�got, de k�vette �t. Ett�l ideges lett – Vajon mit akar t�lem? Nem is tudom – m�l�zgatott -, valahogy olyan ismer�snek t�nik!

     Alaposabban szem�gyre vette k�vet�j�t. �polt k�ls�, ink�bb sov�nynak mondan�. Csinos, de nem hivalkod� az �lt�z�ke. K�nnyed, lilap�tty�s, r�vid ujj�, ny�ri ruh�ja t�rd�ig �rt.  L�bain lila szand�l. Smink semmi. Ez tetszett neki. �sz�l�, barna haj�t kontyban tartotta.

Mire v�gigm�rte a n�t, az ott �llt el�tte:

- Szervusz! Megismersz? Rozi vagyok! Kov�cs Rozi!

- Nem! Az nem lehet! Hogyan? Te j� �g! Rozi!

A csod�lkoz�st�l t�tva maradt a sz�ja. Csak n�zte Rozit, az � legjobb bar�tn�j�t, akit�l oly messze sodorta az �let, de sosem feledkezett meg r�la, az esti im�iban mindig gondolt r� is.

- Rozi! – �lelte mag�hoz a t�r�keny n�t.

- Ildi! �n azonnal megismertelek. Nem sokat v�ltozt�l.

- Rozi, Rozi! �n, �n nem is tudom… - csuklott el Ildi hangja. – Mi�ta is?

- Harminc �ve.

- Harminc �ve? Atya �g! – sz�rny�lk�d�tt Ildik�. - R��rsz most? Le�lhetn�nk egy kicsit besz�lgetni, ha m�r �gy �sszefutottunk.

Rozi idegess� v�lt. Ruh�j�t kezdte gy�r�getni, majd ujjait ropogtatta.

- Nem igaz�n! Csak megl�ttalak �s szerettem volna k�sz�nni neked. M�g v�s�rolnom is kellene, miel�tt az otthon kapuit bez�rj�k. M�r �gy is k�s�ben vagyok. Csak h�tig kaptam kimen�t. Olyan r�g voltam az utc�n, gondoltam j� id� van, most s�t�lgatok egy kicsit. �s mivel nyugd�jas b�rlettel olcs�bban utazhatok, �gy elk�redzkedtem. J� volt egy kicsit kiszabadulni a sok bolond k�z�l.

- Otthon? Nyugd�jas b�rlet? Bolondok? Rozi, mi t�rt�nt?

Rozi nem v�laszolt. El�vett egy gy�r�tt pap�rdarabot, tollat, �s valamit �rt r�, majd �tny�jtotta Ildinek. Ezut�n h�tat ford�tott �s egy sz� n�lk�l t�vozott. M�g csak vissza sem pillantott!

Ildik� lassan t�rt mag�hoz; - Hihetetlen! Biztos csak �lmodtam, vagy k�pr�zott a szemem ett�l a nagy h�s�gt�l! De m�g sem! Hiszen itt van a cetli, amit a kezembe nyomott!

     Remeg� k�zzel nyitotta sz�t a pap�rost. Egy telefonsz�m volt rajta, �s Rozi neve. Megr�zta mag�t, �s kor�t, s�ly�t, f�radts�g�t meghazudtol� lend�lettel indult hazafel�. Gondolta, m�g ma felh�vja Rozik�t. De, nem �gy t�rt�nt. Haza�rve m�g mindig hitetlenkedett, m�g mindig nem merte elhinni, ami t�rt�nt vele, hogy ennyi id� ut�n, a nagy semmib�l el�ker�lj�n elveszettnek hitt bar�tn�je, ez egyszer�en nem f�rt a fej�be! Eml�kszik, nem sokkal az �ltal�nos iskola befejez�se ut�n Rozi sz�leit baleset �rte. Mindketten odalettek! Mivel Ildik�t az �let a v�rosba sodorta, ott tanult tov�bb, �gy elker�ltek egym�s mell�l, �s soha t�bb� nem hallott Rozi fel�l, pedig eleinte m�g �rdekl�d�tt a volt oszt�lyt�rsakn�l, de azok nem tudtak semmit mondani neki. �s tess�k, most itt van teljes val�j�ban!

    Izgatottan j�rk�lt fel, s al� apr�cska lak�s�ban. Megn�zte a pap�rt, letette, majd ism�t kez�be fogta, forgatta, majd letette, azt�n a telefonhoz l�pett, de v�g�l is nem t�rcs�zott: „�h, majd holnap! Ilyenkor m�r nem illik telefon�lni. Ink�bb lefekszem, nagyon kimer�ltem.”

 Nyugtalanul aludt. �lm�ban visszarep�lt az id�ben, �s �t�lte az �vodai, �ltal�nos iskolai �veit, annak kellemes �s kellemetlen t�rt�n�seit. L�tta Rozit is. Z�rk�zott, duci kisl�ny volt, de a legjobb bar�tn� a vil�gon. Milyen csinos kis n� lett bel�le! Vajon mi t�rt�nt vele? Mintha kicsit zavart lett volna! Nem baj, meg van a sz�ma, mostant�l sokat fogunk besz�lgetni. Biztosan neki is rengeteg mes�lni val�ja van!

     Reggel szinte kiugrott az �gy�b�l, m�g a vekker cs�rg�s�t sem v�rta meg. Hajtotta az id�t, h�tha el�bb lesz v�ge a munkaidej�nek. Amint az �ra mutat�ja el�rte a tizenn�gy �r�t, szaladt is az �lt�z�be. Mag�ra r�ngatta utcai ruh�j�t, �s mint a sz�l viharzott ki a gy�rb�l.  Sietett haza, hogy v�gre telefon�lhasson.

- Hall�! Pszichi�tria! Mi tetszik?

- Khm! J� napot k�v�nok! Kov�cs Roz�li�t keresem!

- Ki keresi?

- Ildi vagyok! Havasi!

- �nnel tal�lkozott tegnap Rozika? Az�ta csak mag�r�l besz�l. Megadom a c�met, ha gondolja, megl�togathatja. Sokat jelentene neki, hiszen nincs senkije a vil�gon. Az utc�ra is alig megy ki – mondta egy kedves, n�i hang.

- De, h�t…! Mi�rt? Mi baja Rozinak?

- J�jj�n el hozz�, �s rem�lhet�leg � maga fogja elmes�lni.

- Rendben! �s k�sz�n�m sz�pen!

Sz�p, kerek bet�kkel �rta fel a c�met, hogy biztosan el tudja majd olvasni. Sajnos mostanra m�r, elfoly�ss� v�lt az �r�sa, �gy f�jnak az ujjai.

     Vas�rnap d�lut�n, �gy h�rom �ra k�r�l megnyomta az int�zm�ny hatalmas, vasr�csos kapuj�n a cseng�t.  A kapu nyikorogva t�rult fel, �s engedte be Rozika vil�g�ba, aki m�r izgatottan v�rta. Gondoz�ja bek�s�rte �ket a t�rsalg�ba, melynek falait b�k�t, nyugalmat �raszt� pasztellsz�nek d�sz�tett�k, ablakai pedig egy csod�latos, feny�kkel tele�ltetett parkra ny�ltak. Ilyenkor, kora d�lut�n az int�zm�nyben csendes pihen� van, �gy senki sem zavarta a k�t n�t az ismerked�sben. Mert bizony, eleinte csak b�tortalanul m�regett�k egym�st, jelenlegi �let�kr�l besz�lgettek. Majd ahogy telt az id�, �s a nap is aludni k�sz�lt, egyre jobban mer�ltek el a m�ltban, m�gnem egyszer csak Rozika megny�lt, �s mes�lni kezdett:

- Tudod - kezdte k�nnybel�bad� szemekkel -, mikor a sz�leim…

- Igen!?

- ...Sz�val… �sszeroppantam! Nem volt se testv�rem, se rokonom, �gy beker�ltem a neurol�gi�ra. Mivel gy�gyszerekkel sem tudtak m�ly b�natomb�l kimozd�tani, idehoztak, ebbe az int�zetbe. Itt j� nekem! �tadhatom magam a f�jdalmamnak. Senki nem akar meggy�zni, lebesz�lni. B�k�n hagynak.

Ildik� szemeib�l is eleredtek a k�nnyek.

- �des, dr�ga Rozik�m! – zokogta, �s bar�tn�j�t mag�hoz vonta, �s �lelte, mint aki soha t�bb� nem akarja elereszteni!

     R�juk k�sz�nt�tt az est. M�r a csillagok is az �gen f�nylettek mire Ildik� haza�rt. Otthon leroskadt karossz�k�be, �s csak b�mult maga el�. Neh�z volt a sz�ve, de boldog! Boldog, mert olyasmit kapott, amir�l �lmodni sem mert. Rozika �ltal visszakapta gyermekkor�t, vele egy�tt elfelejtett eml�keit. Megny�lt sz�m�ra az �t, ami visszarep�ti m�ltj�hoz.

2013-04-09