A piros kalapos gomba

Kicsinyke t�, k�k vize csillogott a Nap f�ny�t�l a kert v�g�ben. Csendesen, mozdulatlanul fesz�lt a v�z t�kre. M�g a cs�nak sem imbolygott rajta. Partj�t selymes f� n�tte be. Kicsit t�volabb, gy�ny�r� h�rsfa erd� �llt. N�melyik�k, ak�r egy h�s, dali�s ifj� magasodott a t�bbi f�l�, �s mint a gondos ty�kany�, nevelgette t�rzse mellett a kis hajt�sait. Hatalmas lombkoron�ja, s�r� �rny�kot vetett az alatta elter�l� d�s aljn�v�nyzetre. �gy, az �rz�kenyebb n�v�nyk�k, vir�gok, apr� kis bog�rk�k, amelyek az er�s f�nyt nem kedvelt�k, b�k�sen h�z�dtak meg v�delm�ben.

T�rt�nt egyszer, hogy az egyik id�sebb f�nak, egy er�s sz�lrohamt�l, let�r�tt az egyik korhadt �ga. Ez az �g lassan, az id�j�r�s szesz�jeinek kit�ve, egyre jobban porladt sz�t, ezzel sok t�panyagot adva a talajnak. Ha valaki megmozd�totta, sok-sok apr� �l�l�nyt fedezhetett fel alatta megb�jva.

Egy ny�ri napon, ez al�l a korhadt �g al�l kib�jt egy p�tt�m gomba. Piros kalapj�val k�v�ncsian ny�jt�zott a magasba. Szeretett volna k�rben�zni, hogy l�ssa v�gre, hov� is sz�letett. De nem l�tott ki a s�r� f� k�z�l.

Telt, m�lt az id�. A gomba, napr�l, napra nagyobb �s er�sebb lett. Egy reggel, mikor m�r kil�tott a f� f�l�tt, b�tortalanul n�zett sz�jjel. Alaposan megn�zett mindent. L�tta a tavacsk�t, a h�rsfa t�v�t �t�lel� ifj� hajt�sokat. Hallotta a csivitel� madarakat, �s l�tta az aranyl� Napot.

- J� napot! – ki�ltotta bele a vil�gba, jelezve, hogy � is itt van.

Mivel senki nem v�laszolt neki, m�g egyszer ki�ltott. Most hangosabban, mint az el�bb, de gyenge hangj�t senki nem hallotta meg. Sem a f�k, sem a vir�gok. A szell�t�l hull�mz� f� is csak saj�t susog�s�t hallgatta, �s �lvezte hajl�konys�g�t. A madarak egym�snak f�ty�r�sztek, �s szabadon repkedtek. N�ha r�fek�dtek egy l�g�ramlatra, �s mozdulatlanul lebegtek.

– Csuda j� lehet! – s�hajtott a kis gomba. – Ha, �n is mozdulhatn�k, biztosan �szrevenn�nek, �s tal�n akkor sz�ba is �llna velem valamelyik�k! T�n �pp a vir�gok, hiszen �k is olyan sz�p sz�nesek, mint az �n kalapom!

Lassan lesz�llt az �j. S�t�t f�tyl�val betakarta a gomb�t is, aki kalapj�t eg�szen a bocskor�ig h�zta. �gy aludta �t az �jszak�t. Utols� gondolata m�g az volt:

- Tal�n majd holnap!

Elj�tt a holnap. A gomba �r�mmel �dv�z�lte a reggelt. Ism�t hangosan ki�ltott, rem�lve, hogy most v�gre meghallj�k, �szreveszik. De most sem figyelt r� senki. Ett�l nagyon elszomorodott. Csendben s�rdog�lt, majd egyre er�sebben s�rt, szinte zokogott.  K�nnyei �ztatt�k a f�ldet, ami besz�vta a nedvess�get. Ett�l a piros kalapos gomba n�ni kezdett.

V�gre teljesen ell�tott a f�tenger felett. Eg�szen messzire. �szrevette, hogy a t� mellett egy, szer�ny h�zik� �ll. Kint, az ajt� el�tt gyermekek kerget�ztek.

- �, jaj! Milyen j� is lenne, ha a k�zel�kben lehetn�k, �s hallhatn�m mi az, amin nevetnek! Tal�n m�g �n is meg tanulhatn�k nevetni! – s�hajtotta.

Ett�l a napt�l fogva a gomba csak a gyermekeket kereste.

Elm�lt a ny�r. M�r belet�r�d�tt, hogy �t, senki nem szereti. Hogy egyed�l van, nincsen kihez sz�lnia. A gyerekek is kevesebbet hanc�roztak a h�z el�tt. A t� vize sem csillogott m�r olyan vak�t�an.

Egy nap, arra �bredt, hogy a f�kr�l hullani kezdtek a sz�nes levelek. A gomba csak csod�lkozott. A f� is megv�ltozott. M�r nem volt olyan hajl�kony, �s eleven. Nem �rtette mi t�rt�nt, �s ism�t ki�ltott: 

- Hall�! Valaki! Mi t�rt�nik?  Mi�rt v�ltozott meg az eg�sz t�j?

De v�laszt most sem kapott, viszont ismeretlen hangokra figyelt fel. Kalapj�t is jobban megemelte, h�tha l�t valamit. A lehullott sz�nes, cs�rg�s avarban, ami szinte a kalapj�ig �rt, l�ptek zaj�t hallotta. Megijedt!

– Csak el ne tapossanak!

A h�zb�l j�l ismert gyerekek kir�ndultak az erd�be, �s a lehullott gy�ny�r�, v�r�sen izz� levelekb�l v�logattak olyanokat, amelyeket sz�pen lehetett pr�selni, �s azut�n �zl�ses k�peket k�sz�teni bel�l�k.

Mikor a gyerekek a k�zel�be �rtek, a legkisebb �szrevette a fa�gat, �s odaszaladt hozz�, hogy le�lj�n.

- Cs�ccs! – mondta nevetve. – Jaj! - ny�g�tt, mint az �regek, mikor le�lt.

Ahogy ott �ld�g�lt a l�bacsk�j�val az avart rugdosta, kotorta. V�letlen�l a gomb�r�l is lekotorta a sz�nes leveleket, �s megl�tta gy�ny�r�s�ges piros kalapj�t. Id�k�zben a testv�rei is m�r mellette �ltek.

- Piros – mutatott a kicsi a gomba fel� –, szedj�k fel �t is a levelek k�z� – mondta, �s m�r ny�lt is �rte. De a nagyobbik testv�re hirtelen megfogta a kez�t, �s hat�rozottan r�sz�lt:

- Nem szabad!

A kicsi gyermek megtorpant, �s ijedten n�zett testv�r�re. Szemeiben k�nnyek csillogtak, ujjacsk�j�t sz�j�ba vette.

- Gyere! – fogta meg kez�t a n�v�re, �s fel�lltak a t�nkr�l. – Menj�nk haza!

- Vigy�k haza anyucinak! – k�rlelte a kicsi.

- Nem szabad hozz� ny�lni! Az egy m�rges gomba. Beteg leszel t�le.

A gyermek most m�r nagyon elkeseredett. � csak azt a sz�p pirosat akarta az anyuk�j�nak vinni, aj�nd�kba!

- Pedig olyan sz�p! – pityergett. Majd s�rni kezdett. N�v�re a karj�ba vette, �s �gy vitte haz�ig.

- M�rges? Beteg lesz t�lem? – csod�lkozott a gomba is. – Ez meg hogy lehet? Hiszen �n nem b�ntok senkit! M�g egy legyet sem! F�lnek t�lem a gyerekek? Ez borzaszt�!!

A gomba b�natosan hajtotta le kalapj�t. M�r nem akart semmit.

Egyszer csak, valami z�mm�g�sre lett figyelmes. Elgy�t�rten n�zett k�rbe. A t�nk�n egy ronda, z�ld l�gy �cs�rg�tt.

- H�t Te!? – csod�lkozott a gomba. – Te nem f�lsz t�lem?

- Ugyan mi�rt k�ne, f�ljek? – k�rdezte a l�gy.

- �ll�t�lag �n m�rges vagyok. Betegek lesznek t�lem az emberek – zokogott ism�t a gomba.

- Hasztalan vagyok! Pedig milyen sz�p piros kalapot n�vesztettem – panaszkodott tov�bb a l�gynek.

A l�gy nagyon megsajn�lta a kis gomb�t.

- T�nyleg sz�p piros a kalapod. Ez�rt sz�lltam �n is ide – vigasztalta a gomb�t, de a gomba egyre jobban s�rt. V�g�l a l�gy �gy sz�lt:

- Na! El�g legyen m�r a b�g�sb�l! Szerinted engem szeretnek az emberek? Kidobj�k az �telt, amihez hozz��rek. Kergetnek, ha bet�vedek a lak�sukba.

A gomba felsz�r�totta k�nnyeit, annyira figyelte mit mond a l�gy.

– Szeg�ny! – s�hajtotta – annyira sajn�lom, hogy �gy b�nnak veled! De tudod, nem �rtem mi�rt hagyod? Hiszen oda rep�lsz, ahov� csak akarsz! Kereshetsz magadnak jobb helyet is! Bezzeg �n! Itt kell maradnom hasztalans�gra �t�lve, mind�r�kre. Mondd, mi �rtelme �gy az �letemnek?

A l�gy ek�zben meglebbentette sz�rnyait, �s a leveg�be sz�llt.

- Nekem mennem kell! De tavasszal visszaj�v�k hozz�d besz�lgetni – z�mm�gte a gomb�nak – Ha �tk�zben tal�lok v�laszt arra, hogy mi�rt vagy, meg�zenem neked az �szaki sz�llel, aki a z�zmar�t hozza.

A gomba meg�r�lt nagyon, �s �r�mt�l cseng� hangon k�rdezte a l�gyt�l:

- A bar�tom leszel?

- Igen! – j�tt a v�lasz a t�volod� l�gyt�l.