A h�sv�ti nyuszi megmenek�l

         „Nyuszi �l a f�ben, �lve, szundik�lva”, vagy m�g sem? H�t persze, hogy nem! Nyuszi Gyuszi v�gan szaladg�l, ugrabugr�l a mez�n. Friss tavaszi szell� a j�tsz�t�rsa. Kacagva kerget�znek, b�j�csk�znak. Egyik nap, nem tudni mi�rt, a nyuszi nagyon elf�radt, �s k�rte bar�tj�t, Szell� Szil�rdot, hogy kicsit pihenjenek meg. �ppen egy kid�lt far�nk mellett �lltak meg, amire nyuszika nagy �r�mmel �lt le. Szell� bar�tja is megpihent Nyuszi v�ll�n, �s �pp csak annyira f�jdog�lt, hogy besz�lgetni tudjanak.

- Tudod, az id�n iskol�ba megyek. A sz�leim azt akarj�k, hogy t�bbre vigyem, mint �k – mondta a nyuszi.

- Akkor m�r nem is j�tszol velem t�bbet? – k�rdezte Szell�.

- Tudod, mire elj�n az �sz, az iskola ideje, m�r nagy nyuszika leszek, nem szaladg�lhatok �r�kk� a mez�n.

- �s mi leszel, ha nagy leszel, ha m�r nem szaladg�lhatsz t�bb�?

- �n h�sv�ti nyuszi szeretn�k lenni! �s, te mi leszel? Mert te is meg fogsz n�ni.

- Apuk�m a jeges �szaki sz�l azt mondta, �n ork�n leszek. Mert ha m�rges vagyok, m�r most olyan, de olyan er�sen tudok f�jni..! Azt mes�lte, hogy nagy hatalmam lehet majd a f�ld�n, �s ha akarom, romba d�nthetem a vil�got. De �n nem akarom! – fakadt s�rva Szell� Szil�rd. Ett�l az �rzelmi kit�r�st�l er�sebben kezdett f�jni. Nyuszinak m�r �sszeborzolta a nyak�n a sz�rt.

- Csillapodj bar�tom! N�zd, mit csin�lsz!

- Jaj nekem! Ne haragudj! Nem volt sz�nd�kos! – mondta a szell�, �s l�gyabban f�jdog�lt tov�bb.

- Tudod, a h�sv�ti nyuszi sz�p festett toj�sokkal lepi meg az embereket, aminek azok

nagyon �r�lnek. �s �n �gy szeretn�m, hogy �r�ljenek! – magyar�zta Nyuszi Gyuszi, hogy mi�rt akar � ilyen mesters�get tanulni. A szell�

csendben hallgatta, csak n�ha engedett meg mag�nak egy-egy s�hajt.

- De sz�p! – Mondta. – Szerinted �nbel�lem nem lehetne h�sv�ti szell�?

- H�t, ezt nem tudom, de majd megk�rdem apuk�mt�l, ha haza�rek.

- M�r menni akarsz? Hisz m�g alig j�tszottuk.

- N�zd csak, milyen magasan j�r m�r a Nap!

Mindj�rt k�sz az eb�d, �s anyuk�m nem szereti, ha v�rni kell, mert kih�l az �tel. De elk�s�rhetsz, �s addig m�g j�tszhatunk.

         �gy, h�t elindultak. Kicsit ugr�ndoztak, kicsit szaladg�ltak, majd s�t�ltak. Nem sok�ra el is �rt�k az erd�t. A legmagasabb f�t�l balra volt nyuszi�k od�ja. M�r csak p�r l�p�s volt h�tra, mikor valami a magasb�l pontosan a l�buk el� esett.

- Nicsak! – torpant meg nyuszika. – H�t ez?

Szell� is n�zegette azt a valamit. K�rbej�rta, minden oldalr�l megn�zte, majd meg�llap�totta, hogy az bizony egy toj�s. Sok hasonl�t l�tott m�r a ty�k�lakban.

- Jaj de j�! – ujjongott Nyuszi Gyuszi. – El�bb lehetek h�sv�ti nyuszi, mint gondoltam. Seg�tsd hazag�rgetni! – k�rte Szell� Szil�rdot.

- Rendben! – mondta szell�, �s �vatosan f�jk�lta a toj�st, ami lassan gurulni kezdett. Nyuszika pedig terelgette, nehogy rossz ir�nyba akarjon gurulni.

         Alaposan megizzadva �rt a nyuszi haza. Boldogan �js�golta �desanyj�nak, hogy m�r az id�n, m�g iskola el�tt h�sv�ti nyuszi lehet, mert a toj�s m�r meg van hozz�. Csak ki kell festeni. �desanyja �r�lt gyermeke j�kedv�nek. A kamr�b�l ker�tett s�nt�sk�t, m�kusbojtot, tekn�sp�nc�lt, sz�nes vir�gszirmokat.

- Tess�k! Itt vannak a kell�kek, l�ss neki a toj�sd�sz�t�snek! M�r nincsen sok id�d h�sv�tig!

- De, mami! �n nem tudom, mit kell ezekkel kezdeni!

- L�rif�ri! Na, n�zz csak ide; tekn�sp�nc�lba vizet teszel, s�nt�sk�vel rajzolsz, a szirmokb�l kevered a fest�ket, m�kusbojttal pedig festesz.

         Nyuszi Gyuszi hozz�l�tott a nagy munk�hoz. �gy belemer�lt a tervez�sbe, hogy meg is feledkezett bar�tj�r�l, Szell� Szil�rdr�l, akit az od� el�tt hagyott. �m Szil�rd elunta a v�rakoz�st, �s hazar�ppent. Sz�lei m�r agg�dtak, �s ut�na akart�k k�ldeni a vihart. Szerencs�re erre m�r nem ker�lhetett sor.

M�g nyuszika rajzolgatott, fest�ket kevert, hirtelen valami kopog�st hallott a toj�sb�l. Azt gondolta, biztosan az ajt�n kopogtat a szomsz�dasszony, mint mindig, most is elfogyott a s�ja. De rosszul gondolta. A kopog�s megism�tl�d�tt, �s sokkal kivehet�bb volt, mint az el�z�. S�t, a toj�s tetej�n egy kicsinyke reped�s keletkezett. Nyuszi megijedt, �s mam�j�hoz szaladt:

- Anyu, anyu! Valaki van a toj�sban! Ki akar j�nni! Gyere m�r, �s n�zd meg! – h�zta-vonta anyuk�ja k�t�ny�t.

         Mire siker�lt �desanyj�t ber�ncig�lni a szob�ba, a toj�s tetej�n nagy lyuk t�tongott, �s egy helyes cs�r�cske kandik�lt ki bel�le.

- Atyavil�g! – ki�ltott fel a mama. – Mi a csuda lehet ez? Majd k�zelebb l�pett, akkor l�tta, hogy egy mad�rka kelt ki a toj�sb�l. Nyuszika is n�zte, meresztette szemeit, t�totta sz�j�t, majd s�rni kezdett:

- Most nem lehetek h�-�sv�-�ti nyu-u-szi-i!

- Ne s�rj, ink�bb n�zd, hogy meg van r�m�lve szeg�nyke! �s milyen apr�cska! L�tod? De aranyos!

- Mit csin�lunk vele? – k�rdezte, kicsit m�g szipogva Nyuszi Gyuszi a mam�j�t.

- El�sz�r is, k�sz�t�nk neki egy finom, puha f�szket. Azt�n adunk neki enni, inni, �gy ahogy neked is. Ett�l majd meger�s�dik, �s hazarep�lhet.

   J� egy h�t eltelt a mad�rnevel�ssel, mire Gyuszika ism�s j�tszani ment a r�tre. �ppen ott gyakorolta a bar�tja a sz�pen f�j�s tudom�ny�t, mikor nyuszika r�k�sz�nt, majd elmes�lte neki, mi t�rt�nt a toj�ssal �s az az�ta eltelt n�h�ny napban. Mikor a Nap a delel�n j�rt, hazafel� indultak. A nagy fa fel�l riadt mad�rrikolt�sokat hallottak, �s k�t mad�r keringett k�ts�gbeesetten a t�rzs k�r�l, m�g a f� k�z� is ben�ztek. A k�t j� bar�t meg�llt, �s megk�rdezt�k t�l�k, mit keresnek ilyen izgatottan.      Mikor meghallott�k, hogy egy elveszett toj�s ut�n kutatnak, nyuszi azonnal r�v�gta, hogy �k tal�ltak egy ilyen toj�st. Hazagur�tott�k, �s most ott van n�luk, �s kikelt bel�le egy kismad�r. Majd megk�rdezte, �t keresik-e, �s hogy mi�rt csak egy h�t eltelt�vel teszik ezt? M�g a nyuszi lak fel� tartottak a madarak elmes�lt�k mi is t�rt�nt val�j�ban:

- J� egy hete, hark�ly-dr�ton j�tt az �zenet, hogy H�ja ap� nagyon beteg. S�rg�sen el kellett menni hozz� a szomsz�dos erd�be, az �reg T�lgy Mad�rkorh�zba.  Megk�rt�k a tavalyi ikreket, H�ja Palit �s P�tert, hogy vigy�zzanak addig a toj�sokra. Az este �rt�nk haza, �s h�lt hely�t tal�ltuk a legszebb toj�snak. A t�rt�net v�g�re �ppen haza is �rtek nyuszi�khoz. Nyuszimama az ajt�ban v�rta fiacsk�j�t, �s r�m�lt sikoltoz�sba kezdett, mikor megl�tta gyermeke mellett a k�t h�j�t. Kisfi�t azonnal r�ngatni kezdte befel� az ajt�n.

- Mami! Mami! Ez f�j!

- Azonnal gyere be! Ezek a madaram felfalnak minket!

Nyuszi Gyuri nem �rtett egy sz�t sem az eg�szb�l. Ellenkezni kezdett �s csak azt hajtogatta – de �k a kismad�r sz�lei!

V�gre a mama lecsillapodott, �s odaengedte a f�szekhez a mad�rsz�l�ket, akik boldogan cs�r�ztek meglelt csemet�j�kkel. H�japapa, h�jamama felborzolt nyaki tollai k�z� �ltette a fi�k�t. Megk�sz�nt�k nyuszimam�nak, hogy gondj�t viselte fi�k�juknak. Kifel� menet Nyuszi Gyuszihoz fordultak: - Ennival�an �des nyuszi vagy!

         Telt-m�lt az id�. Elm�lt a H�sv�t, elny�ltak a vir�gok, a madarak is elrep�ltek messzire. Az iskola cseng�je h�vta a di�kokat. Nyuszi Gyuszi h�t�ra vette az iskolat�sk�j�t, �s boldogan, j�rt az iskol�ba. Egyik nap, mikor hazafel� tartott, ismer�s rikolt�sokat, vijjog�sokat hallott. Valami sz�rny�s�g suhant a leveg�ben fel�je, hatalmas �rny�ka eltakarta a napot is. H�rom h�ja k�zel�tett! M�r sokat tanult r�luk, �s tudta azt is, hogy �r�k ellens�g�k a nyusziknak, m�g akkor is, ha j�t tettek nekik. Nem gondolkodott sokat, fut�snak eredt. A madarak ut�na sz�lltak, �s �gy ki�ltottak:

- Ne haragudj nyuszika! H�l�sak vagyunk neked, ami�rt megmentetted a mi H�ja R�k�nkat, de mi most megesz�nk t�ged!

Nyuszi Gyuszi megbotlott egy k�ben. Hanyatt esett. R�m�lten n�zte a veszedelmes madarakat.

- Ne b�ntsatok! Anyuk�m sz�ve megszakadna, ha bajom esne!

- Ez a sorsunk. Ragadoz� madarak vagyunk, nem ehet�nk f�vet, mint ahogy te sem tudsz v�rengz� tigriss� v�lni.

- De, de �n a bar�totok vagyok! Nem illik a bar�tot megenni! H�ja R�ka ne b�nts!

- Tudom, hogy nem illik, de nem tehet�nk semmit ellene! A term�szet ellen nem l�zadhatunk!

         A madarak ism�t t�mad�sra k�szen csapkodtak sz�rnyaikkal, de ebben a pillanatban hatalmas ork�n erej� sz�l t�madt. T�rt-z�zott mindent, ami az �tj�ba ker�lt. A madarak r�m�lten igyekeztek mened�ket tal�lni egy hatalmas fa �gai k�z�tt. �m, minden hi�ba volt. Szell� Szil�rd tov�bb f�jt, t�pte, szaggatta az �gakat. A madarak tollait sem k�m�lte. H�ja R�ka esdekelve k�rte az ork�nt, hogy ne b�ntsa �ket.

- Rendben, nem b�ntalak tov�bb. Meghagyom az �letetek, ha meg�g�ritek, hogy soha t�bb� nem b�ntj�tok Nyuszi Gyuszit!

- Meg is esk�sz�nk, csak csillapodj, k�rlek! Soha, m�g csak r� sem n�z�nk! Ha megl�tjuk, ink�bb m�s ir�nyba rep�l�nk, nehogy a k�s�rt�s er�sebb legyen n�lunk.

- �gy m�r j� lesz! - mondta el�gedetten a sz�lvihar. Az ork�n, l�tva, hogy a nyuszinak m�r nincsen mit�l f�lnie, v�gre lecsendesedett, �s vid�man sz�l�totta meg a m�g mindig reszket� gyermekkori bar�tj�t:

- Szervusz, nyuszi! Szell� Szil�rd vagyok! Megismersz?

         Nyuszika nagyon boldog volt, hogy r�gi bar�tja ism�t el�ker�lt. Remeg�se is al�bb hagyott. Mire haza�rt m�r miden f�lelme elm�lt.  Ett�l a napt�l fogva, ha nyuszi bajba ker�lt az ork�nn� n�tt Szell� Szil�rd, mindig seg�tett rajta, �s h�sv�tkor, mikor a toj�sokat festette Nyuszi Gyuszi, � seg�tett neki, hogy a fest�kek hamarabb sz�radjanak meg, �gy nem maszatol�dhattak el, �s Nyuszika csodasz�p toj�sokkal lephette meg az embereket.