Manka �s Man�

Egyszer volt, hol nem volt, valahol az �perenci�s tengeren t�l, de m�g az �veghegyen innen, az Ez�st erd� k�zep�ben volt egy apr�cska r�t. Ez a r�t arr�l volt h�res, hogy rajta mindig friss f� n�tt. Soha el nem sz�radt egy sz�l sem bel�le, mert a j� �reg Nap minden reggel krist�lytiszta harmattal �nt�zte. Ez�rt, h�l�b�l a f� sz�pen z�ldellt, �s ha a sz�l v�gig futott rajta, selymes susog�ssal t�ncolt, hogy felvid�tsa az �g Kir�ly�t. Sajnos hi�ba t�ncolt a f� a Kir�ly arca nem lett vid�mabb. Sokszor s�hajtozott, ilyenkor k�dbe borult az eg�sz Ez�st erd�.

T�rt�nt egyszer, egy tavaszi napon, mikor az �gen a g�ly�k hazat�rtek hossz� v�ndor�tjukr�l, hogy a g�lyacsapat legifjabb tagj�nak a l�b�r�l, pontosan a r�t k�zep�re pottyant egy �resen t�tong� csigah�z. �pp csak f�ldet �rt, m�g a f�sz�lak meg sem hajolhattak s�lya alatt, mikor Manka t�nd�r, aki a tavaszi els� sz�rnygyakorlatait v�gezte, megl�tta, �s azon nyomban birtokba is vette. Gondolta, m�r �gy sem kell a gazd�j�nak, h�t ne �lljon ott �resen. A r�t is tetszett neki, �gy v�glegesen bek�t�z�tt. �gy is �j lak�st keresett mag�nak, mert a tavasz be�llt�val az �bredez� rovarok, felfalt�k lapulev�l otthon�t, �s hajl�ktalann� v�lt. Nagy szerencs�je volt, hogy ez a csigah�z az �tj�ba ker�lt. Sz�pen kitakar�totta, csinos�tgatta, kedv�re sz�p�tgette. �pp el�g t�gas volt ahhoz, hogy ha lenne fiacsk�ja, b�vel elf�rn�nek benne mindketten. El is szomorodott ett�l a gondolatt�l, mert hi�ba v�gyott r�, eddig m�g nem tal�lt mag�nak gyermeket. Hogy b�nat�t el�zze, gyorsan kir�ppent a r�tre, �s telehintette k�l�nb�z� magokkal.

Egy reggel vid�m csilingel�sre �bredt! Kin�zett csigalak�s�nak ablak�n �s l�tja �m, a r�t tele van pomp�s harangvir�gokkal. Azok csilingeltek �j vid�man. De nem csak �k voltak j� kedv�ek, hanem az �reg Nap is. Boldogs�g�ban csod�latos sziv�rv�nyt festett az �gre. Manka t�nd�r sem t�tov�zott. Kir�ppent a szabadba, k�rbe sz�rnyalt a vir�gok k�z�tt, �s mindegyiket egyes�vel k�sz�nt�tte. Ekkor a Nap k�zelhajolt hozz�. Sugar�val meg�rintette a t�nd�r arc�t, megsimogatta, �s �gy sz�lt:

- Kedves T�nd�r! K�sz�n�m neked ezeket a vir�gokat! Oly r�g v�gytam r�juk!

A t�nd�r meglep�d�tt.

-  De hiszen, �n nem is tettem semmit! – v�laszolta a Napnak kipirult arccal.

- Dehogy is nem! A legszebb aj�nd�kot adtad n�kem! Ez�rt, k�rhetsz t�lem b�rmit! �g�rem, teljes�teni fogom!

- Tudod, Kedves Nap! A legh�bb v�gyam, hogy legyen egy fiacsk�m. M�r nem vagyok fiatal, �s nincsen kire hagynom a tudom�nyom. Egyre nehezebb vir�gokat �ltetni! Ha m�r nem leszek, ki fogja a vil�got vir�ggal bor�tani?

Telt, m�lt az id�. A Nap reggelente mindig felkelt, majd al�bukott �tadva hely�t az estnek. Az �vszakok sorra k�vett�k egym�st �s Manka t�nd�r minden tavasszal, szorgalmasan sz�rta a vir�gmagokat, melyek a Nap legnagyobb �r�m�re csod�latos, sz�nes vir�gmez�v� n�ttek. Volt k�zt�k kankalin, pipacs, kamilla, mes�s csillagvir�g, �s nem utols� sorban gy�ny�r�s�ges g�lyah�r. Mind, mind szemet gy�ny�rk�dtet� volt, de a t�nd�r m�r nem tudott �r�lni nekik. Hi�ba volt a vil�g legszebb mesters�ge az �v�, egyre csak szomorkodott. Egyre b�natosabb lett. Csak v�rta, hogy az �g�ret v�gre megval�suljon. Hossz� �vek �ta csak v�rja, csak v�rja, hogy egyszer teljes�lj�n a v�gya! Nem telt el nap, hogy ne s�rva aludt volna el, �s ne im�dkozott volna egy fi�gyermek�rt. �gy k�sz�nt�tt r� a k�vetkez� tavasz. Lelkiismeretesen v�gezte ism�t a dolg�t. Sorban �ltette a vir�gmagokat, mikor hirtelen figyelmes lett egy v�kony kis �gacsk�ra. K�v�ncsian r�ppent oda hozz�. Alaposan megn�zte, vajon mi lehet az. �gy l�tta ez bizony egy rozmaring�gacska, melynek magj�t m�g biztosan az �szi sz�l sz�rta el a f� k�z�, �s most kihajtott, de sajnos a magocska, amib�l a gy�kere n�tt kifordult a f�ldb�l.

- Vissza�ltetem! – Mondta hangosan, �s m�r �ppen fel�ll�totta a n�v�nyk�t, mikor c�rnav�kony hangocska kacag�s�t v�lte hallani.

- Nofene! Csak nem ment el az eszem v�ns�gemre? De nem! M�gsem kerg�ltem meg! Hiszen ism�t hallottam a kacag�st!

Hogy megbizonyosodjon r�la, hogy �p az elm�je, csendben maradt. Meg sem mozdult, l�legzet�t is visszafojtotta �gy f�lelt. Ism�t hallotta a kacag�st. Tiszt�n kivehet� volt, �s m�r azt is tudta honn�t j�n a hang.

�vatosan, hogy a n�v�nyk�t meg ne s�rtse, �s a gy�kereit is �ps�gben hagyja, lefejtette a magh�jat a zsenge �gacsk�r�l. A szemei elkerekedtek att�l a mit l�tott. Egy gombost�fejnyi man� �cs�rg�tt a h�j k�zep�ben. R�n�zett porszemnyi szemecsk�ivel �s �gy sz�lt:

- Mama!

Manka t�nd�r arc�n a boldogs�g k�nnycseppjei gurultak v�gig. K�t �lel� karj�ba vette Man�t, a sz�ke haj� fi�csk�t. Ekkorra a Nap is felk�szott �gi tr�nus�ra �s mosolyogva n�zte a boldog Manka t�nd�rt.

Megsimogatta a vir�gt�nd�r arc�t, megcsiklandozta a gyermek n�zij�t, �s �r�k h�l�ja jel��l ism�t egy csod�latos sziv�rv�nyt festett az �gre, melynek most volt egy halv�nyabb k�s�r�je is.

Itt a v�ge, fuss el v�le!

2014-03-01