Black Widow: Csend

Csendben volt, nem sz�lt semmit. Legut�bb mikor sz�lt, mindenki csak l�zadt, kiab�lt vele. H�t megfogadta, t�bbet nem mondd semmit. Se sz�pen, se cs�ny�n. Teszi a dolg�t. Ennyi. M�g csak nem is dohogott mag�ban. Na, j�! Egy kicsit az�rt igen. �nnep van, ez�rt kicsit �nnepibb a k�sz�l�d�s is. A k�z�s reggelit a f�rj�vel �s l�ny�val m�r elk�lt�tt�k. Majd csal�dja tagjai sz�pen elvonultak a szob�ikba, �lvezni az �nnepet. Csend volt, b�ke. Nem is sejtett�k, hogy ez a csend milyen s�r�, neh�z csend. Mikor egy n� nem sz�l, nem besz�l, ostoba, aki nem veszi �szre, hogy ez a legnagyobb vihar el�jele. De az � csal�dja nem vette �szre. Teljesen el�gedettek voltak.

Az �gbolton t�m�r, s�t�t fellegek gy�ltek. Es� k�sz�l�d�tt. De nem csak az. Az asszonyban is k�sz�l�d�tt a vihar. Ahogy szeletelte a h�st, verte fel a toj�sokat, k�zben rotyogott a h�sleves, vadabbn�l, vadabb �tletei t�madtak. M�r annyira m�lyen volt benne el�sva a b�nat, a csal�dotts�g, a hi�baval�s�g, hogy nem riadt vissza att�l, hogy gondolatban kicsit megk�nozza szeretteit. Az nem f�j egyiknek sem, �s a saj�t lelke egy kicsit megk�nnyebb�l t�le.

- Na, majd adok �n nektek H�sv�tot! – sziszegte az asszony, csak �gy mag�nak. Sziszeg�s�t�l, valahogy, egy szemvillant�s alatt �tv�ltozott k�gy�v�. Kezei, l�bai elt�ntek. Hossz� k�gy�z� test�n pikkelyek n�ttek.  Elindult. Bek�szott l�nya szob�j�ba.

- Kicim! – sz�lt hozz�.

Feln�tt l�nya a sz�m�t�g�p mell�l fel� fordult. Ekkor �, k�gy�m�rget k�p�tt re�, amit�l megb�nult �s nem tudott ellenkezni. �rz�kszervei az�rt tov�bb m�k�dtek. L�tta, ahogy a k�gy� elt�nik az ajt�ban. Ki�ltani szeretett volna sz�leinek, hogy vigy�zzanak, de hang nem j�tt ki a tork�n.  

A k�gy� m�r a f�rjet is megb�n�totta.

- Sz�val, te aszt hiszed �deszem, hogy mejt cendben vagyok, minden jendben isz van? Aszt hiszed, hogy mejt nem sz�jok, nyugajom isz van? Aszt gondojod, hogy cak neked van �nnep? Pejsze, jegyen h�mesz toj�sz, szonka, miegym�sz! H�t majd adok �n neked h�mesztoj�szt!

A b�nult f�rjhez siklott. Hirtelen mozdulattal k�r� tekeredett, majd lecs�szott r�la �gy, hogy k�zben a nadr�gj�t is leh�zta r�la.

- Na! Dj�g�m, moszt egy kicit j�tszunk a toj�szk�iddal – nevetett a k�gy�asszony.

A f�rj szem�ben r�m�let. Sz�j�t ord�t�sra t�totta, de hi�ba. A k�gy� belemart a herezacsk�iba. De nem t�pte le. M�g nem. M�g k�nozni akarta, ez�rt fogai k�z�tt morzsolta, h�zkodta, ny�jtotta. Mind messzebb, egyre t�volabb. Addig, addig h�zta, m�g a f�rjet is ler�ntotta az �gyr�l �s a f�ld�n vonszolta tov�bb, ki a konyh�ba. Ott ism�t megsz�lalt:

- Sz�val kejj a h�szv�ti f�tt toj�sz? Akkoj moszt megf�zz�k a toj�szaid!

A g�zon, a faz�kban lobogott m�r a v�z. A k�gy�asszony er�s fark�val ler�ntotta a faz�k vizet, egyenesen r� az ember toj�saira. Nem is maradt azon egy sz�l sz�r sem, de bizony m�g b�r sem!

- Tudod, am�g f� a toj�szod, addig megyek, �sz cin�jok egy kisz k�t�z�tt szonk�t. – Sziszegte �s besiklott a l�ny szob�j�ba, aki hal�lra r�m�ltem v�rta sors�t.

- Na, te j�ny, kejj neked isz huszv�t? Neked szem jut eszedbe, hogy szeg�teni kejjene any�dnak? Ugye szejeted a szonk�t! H�t akkoj moszt cin�jok neked. Van �gy isz b�ven jajtad huszika!

A k�gy�n� k�rbetekerte a l�nyt, ak�r a k�t�z�tt sonk�t. Kigurult vele a konyh�ba, �s egy �g� gyerty�t tartott a combja al�.

- �gy ni! Ej�bb sz�pen megf�szt�jj�k.

A l�ny szemeib�l peregtek a k�nnyek, de sz�lni � sem tudott. Az �gett h�s b�z�t�l �melyegni kezdett a k�gy�n�. Megr�zta mag�t. Ett�l visszav�ltozott h�ziasszonny�.

- Te j� �g! Mi ez a f�rtelmes szag? – n�zett riadtan k�rbe. Ekkor l�tta csak, hogy k�pzelg�sei k�zben a szelet h�st, �gy ahogy volt r�dobta a l�ngra, �s az �gett. Azonnal kit�rt ajt�t, ablakot, hogy majd a huzat kiviszi ezt a b�zt. F�rje �s l�nya is ott tolongtak az ajt�ban:

- Mi ez a b�z?

2014-04-20