A kicsi, r�zsasz�n eg�r

Eg�r Ella eleven, vid�m kisl�ny is lehetett volna, ha r�zsasz�n� b�re ebben meg nem akad�lyozza. M�r sz�let�sekor is igen felt�n� jelens�g volt. Minden �l� eg�r, aki csak megfordult a k�rh�zban, mind meg�llt a csecsem�oszt�lyn�l, �s sz�jt�tva csod�lkoztak �s mutogattak, fej�ket cs�v�lva meredtek a r�zsasz�n j�vev�nyre. Ahogy cseperedett, egyre s�r�bben okozott neki probl�m�t b�r�nek sz�ne. Hi�ba volt form�sabb, okosabb, �gyesebb testv�rein�l, mindig h�tt�rbe szorult. Ha valami rosszas�got csin�ltak testv�reivel, mindig �t szidt�k meg, hiszen �t azonnal felismert�k, nem tudta tagadni sem, hogy r�szt vett a cs�nytev�sben. Sokszor akkor is �t vett�k el� a sz�l�k, �v�n�nik �s mindenki m�s is, ha ott sem volt. Puszt�n az�rt mert azt gondolt�k, ha m�sk�pp n�z ki, mint a t�bbi, akkor eg�sz biztosan rosszabb is. Ez�rt �lland�an figyelni kell, ellen�rizni �s fegyelmezni.

 A kicsi, r�zsasz�n Ella nagyon szerette volna, ha egyszer, legal�bb egyszer �szreveszik mennyire iparkodik j� lenni, megfelelni, �m minden igyekezete feleslegesnek t�nt. Boldogtalan, visszah�z�d� eg�rr� v�lt. Sz�vesen elb�jt volna egy s�t�t zugban, de m�g erre sem volt lehet�s�ge. Egyetlen pillanatra sem tudott mag�ban maradni, kicsit elmerengeni, �lmodozni. �lete mindenki sz�m�ra nyitott volt, mert �t mindig, minden�tt l�tni lehetett.

Mikor v�gre elj�tt az este, anyuk�ja oda�lt kis�gya sz�l�re, megsimogatta, megpuszilta arc�t, ugyan �gy, mint testv�rk�inek. Ella ezt a pillanatot v�rta eg�sz nap. Ez a pillanat elfeledtette vele az eg�sz napi keser�s�get, mert ilyenkor �rezte, hogy a mam�ja szereti �t, m�g akkor is, ha r�zsasz�n.

– Megl�tod kicsik�m, minden rendbe j�n! Csak ne add fel! Ne add fel az �lmaid!

R�zsasz�n Ell�cska minden este �gy aludt el, hogy majd �lm�ban egy T�nd�r csod�t tesz, �s reggelre � is norm�lis, igazi eg�rl�ny lesz. �m a csoda v�ratott mag�ra. M�r, m�r �gy t�nt, soha nem is fog megt�rt�nni, mikor, egyik �jszaka, �lm�ban megl�togatta egy lila t�nd�r.

– Ki vagy Te? – k�rdezte riadtan Ell�cska.

– �n Zs�lya vagyok. Muskot�lyos Zs�lya! – mutatkozott be a t�nd�r.

 – Olyan sz�p vagy! – �muldozott a r�zsasz�n eg�rke. – T�ged biztosan nem is piszk�lnak!

– Te is sz�p vagy!  �s ha akarod, elj�v�k m�skor is l�togat�ba, �s el is viszlek mihozz�nk, vend�gs�gbe, de ahhoz egy kicsit neked is t�nd�rr� kell v�lnod.

– T�nyleg elmehetek hozz�d? �s igazi t�nd�r lehetek?

 –Igen!

 – De �r�l�k!

– Szeretn�d?

- Igen, szeretn�m! Nagyon szeretn�m! – felelt Ella boldogan, majd m�ly �lomba mer�lt. �lm�ban ott j�rt a t�nd�rek k�z�tt, ahol csupa mosoly �s nevet�s volt az �let, �s ahol mindenki sz�vesen fogadta, kedvesen sz�ltak hozz�. M�g sosem �rezte ilyen j�l mag�t! K�vetkez� �jjelen a kis t�nd�r ism�t megl�togatta az eg�rk�t, �s az azt k�vet� �jszak�n is, �s ism�t, �s �jra, �s �jra, �s mindig duruzsolt a f�l�be, m�g nem egyik esti puszi alkalm�val az eg�rke �gy sz�lt anyuk�j�hoz:

– Mamika! Megl�tod, egyszer t�nd�r leszek! Gy�ny�r� sz�p, lila t�nd�r!

�desanyja csod�lkozva n�zett a kicsi, r�zsasz�n eg�rk�re.

– T�nd�r? �s lila? �s mi�rt pont lila?

– Mert a lila sz�n a kir�lyok sz�ne! Megl�tod mami, egyszer kir�lyn� leszek, �s akkor majd mindenki tisztelni fog engem!

– J�l van kicsi eg�rk�m. Most aludj sz�pen! – nyugtatgatta a mam�ja, mik�zben � maga egy�ltal�n nem volt nyugodt. Att�l f�lt, valami baja lehet a gyereknek. Reggel el i megy majd az orvoshoz tan�csot k�rni.

Ell�cska izgatott volt, m�gis siker�lt gyorsan elaludnia. Sz�j�t mosolyra h�zta, arca kipirult. Lili, az apr�cska t�nd�r is hamar megj�tt.

– M�r nagyon v�rtalak! –fogadta Ell�cska. – Tudod, elhat�roztam magam. Szeretn�k ma �jjel veled menni a te otthonodba!

– Rendben van – mondta a t�nd�r, �s sz�rny�r�l egy csepp muskot�lyolajat cseppentett R�zsasz�n Ell�cska sz�j�ra, amit�l az eg�rke egyre �ttetsz�bb� v�lt. V�g�l olyan l�gies lett, mint egy tollpihe, tal�n m�g ann�l is k�nnyebb, mert �gy libbent ki a h�zb�l, hogy m�g a f�gg�ny sem rezd�lt meg. Nyom�ban nem maradt m�s, mint finom muskot�ly illat. Reggel ez az illat fogadta �desanyj�t, �s egy toj�sdad alak�, molyhos lev�lke a kis�gyban, rajta egy �zenet, amit Lili �rt a kiseg�r k�r�s�re, mert � m�g nem ismerte a bet�vet�s tudom�ny�t:

- Nem adom fel!

Az id� egyre csak telt. Reggel reggelt, est estet k�vetett. A nappalok unalmas sz�rk�k voltak. A testv�rek unatkoztak, nem tal�lt�k hely�ket. Egyre m�sra s�hajtoztak, �s m�r nagyon sz�gyellt�k magukat az�rt, ahogy r�zsasz�n testv�rk�j�kkel viselkedtek minden nap. M�r csak arra v�gytak, hogy viszontl�thass�k, �s meg�lelhess�k. Ez alatt Ell�csk�nak igen j�l ment a dolga. A t�nd�rek k�zt mindig nagy vid�ms�g volt. Mindenki a kedv�t leste. Ell�tt�k mindennel, amit csak k�v�nt. Neki jutott a s�lt csirke legfinomabb r�sze, � kapott mindig el�sz�r enni, � f�r�dhetett reggel els�nek a friss harmatcseppekben. Lila sz�rnyacsk�in bar�ts�gosan csillant a Nap f�nye, �s annyit nevetett, mint eddigi �let�ben soha.

Harmadik napja �lt a t�nd�rek k�z�tt. Minden csod�latos volt. �gy �rezte mag�t, mint egy igazi kir�lykisasszony, �m ennek a napnak a reggel�re es� �ztatta a t�jat. Nem volt harmatcsepp sem. A Nap sem ragyogott. Err�l Ell�csk�nak esz�be jutott elhagyott csal�dja, az otthona, �s igen er�s honv�gy lett �rr� rajta. Nem volt �tv�gya, nem nevetett a t�bbi t�nd�rrel, csak csendben megh�z�dott egy vir�g szirmai k�z�tt. K�nnyen tudott elrejt�zni, mert a vir�g sz�ne eg�szen olyan volt, mint az �v�. De Lili el�l �gy sem siker�lt elb�jnia. A lila t�nd�r nem csak a szem�vel l�tta �t, hanem a lelk�vel is, hiszen igaz�n megszerette az eg�rl�nyt.

- Mondd, csak mi a bajod? - k�rdezte a szipog� eg�rk�t�l.

 – Csak, csak nagyon hi�nyoznak a testv�rk�im! Az anyuk�m, m�g a nagyi, �s az eg�sz eddigi �letem!

– De hiszen, csak b�ntottak t�ged!

– Igaz, de m�giscsak a csal�dom. �s hamarosan iskol�ba fogok menni, �s majd biztosan lesz a sok kis di�k k�z�tt hozz�m hasonl� is, �s akkor nem leszek annyira egyed�l. Szeretn�k v�gre hazamenni!

 – Meg�rtem! – mondta Lili. – Gyere, mutatok valamit.

Lili �s Ell�cska, mint k�t kicsit pillang� rep�ltek T�nd�r Orsz�g hat�r�ig. A hat�rban rengeteg egyforma vir�g ringat�zott a l�gy szell�ben.

– N�zd csak ezeket a vir�gokat – mutatott k�rbe Lili. - R�luk nevezt�k el t�nd�rorsz�got. �k a Muskot�lyzs�ly�k, �s olyan a sz�n�k, mint a mi sz�rnyacsk�ink�.

– Ezek pont olyanok, mint amelyiknek a levelei k�z�tt elrejt�ztem.

 - Pontosan, �s ha hazat�rsz, a te otthonod udvar�ban is lesz egy ilyen vir�g, ami majd eml�keztet erre a p�r napra, �s a mi vil�gunkra. Ha b�rmi b�nat nyomja majd a sz�ved, csak cseppents egy csepp olajat az ajkadra. �s most csukd be a szemeidet.

Az eg�rlakban, reggel nagy ricsajra �bredtek a kis egerek. �desanyjuk ujjongott, �r�m�ben kiab�lt �s hangosan s�rt. Nem akart hinni a szem�nek, hogy viszont l�tja az � r�zsasz�n dr�gas�g�t! – �gy hi�nyozt�l! Hol volt�l ilyen sok�ig? �s mit csin�lt�l? N�zd csak, m�r �sz van, hullnak a levelek f�r�l. Hamarosan iskol�s leszel! Ne tellett bele sok id�, az �sszes testv�re az �gya k�r�l tolongott, �s ujjongtak, �s bizonygatt�k, mennyire hi�nyzott nekik. Sorra megpuszilgatt�k, �s azt mondt�k neki:

 - Hiszen mi szeret�nk t�ged!

Nagy volt az �r�m a csal�dban. Nevettek, s�rtak egyszerre. Egy k�nnycsepp r�cseppent Ell�cska r�zsasz�n b�r�re. Ett�l a kis eg�rl�ny sz�p lassan sz�rk�lni kezdett. Mire elj�tt az iskolakezd�s ideje, m�r Ell�cska is olyan volt, mint a t�bbi kis eg�r. Boldogan vette h�t�ra az iskolat�sk�t. Nagy odaad�ssal figyelte a tan�t� n�nit, itta minden szav�t. Sok bar�tra tal�lt, de soha nem felejtette el azokat az id�ket, amikor m�g kil�gott a sorb�l.

Az�ta feln�tt, de az udvaron m�g mindig ott vir�t a Muskot�lyzs�lya.