Szab� Gitta: M�g t�l volt

     M�g t�l volt, mikor a csal�d, apu, anyu �s mi hatan gyerekek elk�lt�zt�nk arr�l a csod�s, mes�be ill� helyr�l, ahol addig �ldeg�lt�nk.  Anyu, mint H�feh�rke a t�rp�k k�z�tt tette egy�ltal�n nem k�nny� dolg�t.  Nem sokra eml�kszem ebb�l az id�szakb�l, de arra igen, hogy egy patak szaladt a h�z el�tt, kis h�d alatt apr�cska zuhatagk�nt folyt al�bb a v�z, �s szel�den csordog�lt tov�bb. A h�zat erd� vette k�r�l. Az udvarban sok �llat volt. Volt ott kecske, baromfi, ny�l, volt kuty�nk. Ez a kutyus egy fekete, vagy valamilyen s�t�tebb, nagyobb test� eb lehetett. Egyszer, �gy r�mlik, a k�z�ps� �cs�met a h�t�ra �ltett�k, �gy lovagolt rajta, mint egy husz�r. De, hogy a kuty�nak ez tetszett-e vagy sem, ezt m�r nem tudom felid�zni. M�g egy eml�kem van ebb�l az id�szakb�l. A h�z el�tt szalad� patakban �n �s a nagyobbik �cs�m a cip�inket tiszt�tottuk. A kis h�d el�tt. �cs�m egy hirtelen gondolatt�l vez�relve, kinevezte cip�j�t haj�nak, �s �tj�ra engedte. Nem gondolta, hogy a v�z h�t�n tova�szik, le a kis zuhatagon, ki tudja hov� merre. A l�nyeg, a cip�nek nyoma veszett. Persze, mint gyermek szaladtam be apu�khoz, elmondani mi t�rt�nt. Mire �k kin�ztek az ablakon, �cs�m az udvarban szaladg�lt, �s egy bottal �t�tte mag�t �s s�rt.

T�bbre nem eml�kszem. B�r ahogy �gy �rom ezt a kis memo�rt, eszembe jutott m�g egy apr�cska mozzanat. Any�m kez�t l�tom, ahogy csipedett t�szt�t csipkedett. Oly sebesen j�rtak ujjai, hogy a t�sztaszemek egym�st �rt�k est�kben. Eszembe jutott m�g valami. Egy este, mikor n�v�remmel tej�rt ment�nk a faluba, k�s� volt �s s�t�t mire haza�rt�nk. A h�d k�zel�ben hallottuk meg �desap�nk f�ttyszav�t - istenien tudott f�ty�lni. A k�t kisujj�t egym�s mell� tette, �s �gy f�ty�lt -, �s valaki azt mondta egy kuty�nak: - Csitt! Ett�l nagyon megr�m�lt�nk.

     Akkor, kisgyermekk�nt nem tudtuk, hogy apu lehetett az, aki rendreutas�totta a kuty�nkat. Minden esetre ma is el�ttem van a tejcsarnok, vagy nem is tudom hogyan nevezt�k akkoriban azt a helyet, ahol a friss tejet amolyan hengerek k�z�tt folyatt�k �t, �s mintha a meleg tej �ze, illata is itt lenne �rz�kszerveimben, de lehet mindezt csak kital�ltam magamnak, hogy legyen eml�kem!? Nem tudom! Nem eml�kszem. Mint ahogy arra sem, hogy mikor �s hogyan t�rt�nt, hogy anyu megbetegedett. Ez�rt kellett elk�lt�zni. Elk�lt�zt�nk, ott hagytuk a boldogs�got, �s eml�kszem a falon felakasztva ott maradt �veggy�ngy nyakl�ncunk is. Az eny�m �s a n�v�rem�. Egyform�k voltak.

     Anyai nagyany�nkhoz k�lt�zt�nk.  Vagyis abba a h�zba, amelyben mama lakott, �s anyu testv�rei. �gy eml�kszem ez egy hossz� h�z volt, benne, egym�s mellett sorakoztak k�t oldalr�l, k�z�pen egy folyos�val a lak�sok.  Mama az el�r�bb es� lak�sban �lt. Mi, anyu, a n�v�rem �s a nagyobbik �cs�m a legutols� szob�ba ker�lt�nk. Hogy apu �s a m�sik h�rom testv�rem hol �ltek nem tudok r� visszaeml�kezni, csak gondolom, hogy mam�n�l, mert a legkisebb testv�rem Hugi, m�g csak m�sf�l �ves volt, �gy �lland� figyelmet ig�nyelt.

     Egyszer, egy tavaszi napon, kint kergett�k a labd�t az utc�n. Eml�kszem a lejt�n elgurult a labda �s �n ut�na eredtem. A l�bammal pr�b�ltam meg�ll�tani, �gy hogy r�l�ptem, de az a fr�nya labda kigurult a l�bam al�l, �n elestem, �s be�t�ttem a fejem az �tba, amit nagy, �les k�vek tark�tottak. Nagy s�r�s-r�v�s, majd cs�p�g� v�r. Felhasadt a szemem �s hal�nt�kom k�z�tti r�szen a b�r. M�zlim volt. Valaki biciklivel vitt be a korh�zba – �gy eml�kszem -, �terrel elaltattak �s bevarrt�k a sebet. Leragasztott�k.  A n�v�rem - tal�n f�lt -, nem akart egy �gyban aludni velem. Eml�kszem, anyu b�k�sen csit�tgatta a beteg�gy�b�l. Arra nem eml�kszem, v�g�l egy�tt aludtunk-e, vagy �csi mell� fek�dtem? Ez az egy eml�kem maradt anyumr�l, amikor besz�lt hozz�nk, de a hangj�t �gy sem tudom felid�zni.

     Nem sokkal ezut�n t�rt�nt, egy hajnalban, hogy fel�bredtem. Nem tudom mire, de amikor felpillantottam, megl�ttam anyut, ahogy h�l�inge sz�l�t felemelve a combj�t n�zi. �n is odan�ztem, �s a combja tele volt t�sz�r�sokkal. Azt�n, egyszer csak azt mondt�k, anyu meghalt.  Nem eml�kszem r�, hogy hogyan, mikor, mi�rt nem l�ttam, �s vettem �szre a bajt, csak arra eml�kszem, keresztap�m nyak�ban �l�k a temet�sen. �s egy �rz�sre m�g, hogy szerettem volna anyu ut�n ugrani. Majd arra eml�kszem keresztany�mn�l - � nem a keresztap�m feles�ge, hanem mindketten apu testv�rei-, arr�l folyik a sz�, hogy maradjak n�la, mert � �gy szeret engem, �s neki csak fia van, de �n apuk�mmal akartam menni. H�t ment�nk, mindannyian. Apu, a hat gyerek �s felk�lt�zt�nk apai nagyany�nkhoz.

Anyu hal�l�val bez�rult a boldogs�g kapuja. Sosem pillantottunk vissza bele, kicsit sem nyitottuk meg, hogy eml�kezz�nk. �gy most itt �l�k, �s pr�b�lok minden apr�s�gra eml�kezni. de nincsen mit felid�znem. Valahol, nagyon m�lyen a lelkemben el van temetve. A k�vetkez� tizen�t �vr�l nem sz�vesen besz�lek. Ink�bb csak azt �rz�m bel�le, hogy mam�nak k�sz�nhetj�k, hogy a csal�d egy�tt maradhattunk. Hogy ismerj�k egym�st, m�g ha a kapcsolattart�s el�g laza is.  

     M�r feln�tt fejjel, ifj� asszonyk�nt, fiatal anyak�nt adatott meg nekem, hogy v�gre HAZA menjek sz�l�v�rosomba, HAZA oda, ahol korai gyermek�veimet t�lt�ttem, ahol m�g teljes volt a csal�d. HAZA anyuhoz!

�letem egyik legnagyobb csod�j�t kaptam els� l�togat�sunkkor. N�nje, apu egyik n�v�re, elvitt minket a temet�be anyuhoz, �s mutatta, hogy ennyi hossz� �ven �t, �polt�k, gondozt�k hantj�t. Betonkerettel vett�k k�rbe, hogy legal�bb annyi v�delem legyen s�rj�nak, �s hogy a s�rban is oda tudjanak menni hozz�, �s eml�kezni r� egy kicsit. Hinni nem akartam, hogy l�tezik ilyen! Hogy n�nj��k mekkora, nagy dolgot vittek v�ghez, hogy meg�rizt�k, megmentett�k nekem anyu s�rj�t az id�, puszt�t� fog�t�l. Nincs semmi, amivel ezt megh�l�lhatn�m. Nincs oly �rt�k, ami m�lt� lehetne a k�sz�netre.

     Az�ta sok t�l telt el, az�ta m�r b�tyja is elment k�z�l�nk, nincs m�r unokates�m, csak n�nje, aki imm�r egyed�l gondozza �s vigy�zza anyum �s az � saj�t szeretteinek s�rj�t. Az�ta kapott anyum s�rk�vet, �gy v�dve teljes nyugalm�t �s k�nny�tve n�nje dolg�t. Az�ta nyugodtabb vagyok �n is, m�g akkor is, ha ugyanolyan ritk�n tudok hazamenni, mint azel�tt, �s m�r nem f�j annyira a sz�vem, b�r minden dobban�sa haza v�gyik.

     �r�k h�l�val tartozom n�nj�nek �s az �v�inek! Most, ezzel az �r�ssal, igyekszem kicsit t�rleszteni ad�ss�gomb�l!

                                                K�SZ�N�M!

2015-10-15