Szerelem a síron túl is
Szabó Gitta 2007.08.24. 12:59
(Megemlékezés Csokonai és Lilla szerelméről)
Szerelem a síron túl is
(Megemlékezés Csokonai és Lilla szerelméről)
1.
Szépreményű, ifjú poéta,
Ki költő lesz, elhatározta,
Múzsáját is meglelte,
Juliannából, Lilla lett.
Szerelmük elsöpör mindent,
Ellenállását a lány szüleinek,
Boldogságuk, még is csak kilenc hónap,
Mert a poétának, nincsen vagyona.
Szorgalmasan ír szerelmes verseket,
Melyeket Lillája szépsége ihletett,
Ám, az ínség bizony, nagyúr,
Szerelmükre köd ráborul.
Az ifjú költő útra kél,
Munkát, s szerencsét remél,
Útja messzi földre is elviszi,
Már csak Lillája szerelme élteti.
2.
Hiába az ígéret, fogadalom,
Folyt a dínomdánom lakodalom,
Győzött a szülői vasszigor,
Feleség lett a szép Juliannából.
Életük más úton haladt tova,
Boldogtalan a létük, s mostoha,
Szerelmük még is a sírig kitart,
Halálba vitte a hős poéta.
Julianna többé már nem Lilla,
Nem él már a költő, ki így hívta,
Meghalt élete boldogsága,
Amint lehet, megy Ő is utána.
Az élet úgy hozta, éljen még sokáig,
Láthassa halott kedvese, megjelenő műveit,
Mikkel a sírból üzent néki:
- A halálon túl is, Őt szereti!
3.
Julianna felett, elszállt az idő,
Vágya, hogy lássa a költőt,
Beteljesedik végre valahára,
Mert a halál jött érte, nászruhában.
Poétája búcsúlevelét kérte,
Hadd vigye magával, az öröklétbe,
S szerelmes verses kötetét,
Koporsójába, melléje temessék.
Midőn elföldelték Juliannát,
S a keresztre nevét felírták,
Sírjáról egy koszorút levéve,
Örök szerelme sírjához vitték el.
Immár a Mennyben együtt lehetnek,
Nincs, ki elszakíthatná őket,
Az utókor gondoskodik arról,
Legendája szerelmüknek, ki ne hunyjon.
(Szabó Gitta: 2007-08-24)
|