Álom
Szabó Gitta 2006.10.29. 15:19
Álom
Álmomban álmot láttam,
Egy angyal szállt az ágyamra.
Kézen fogott és repített,
Oda, hol megszülette.
Gyöngyvirágos kertben,
Vidáman kergetőztem,
Mikor anyám kiáltott:
- Édes lelkem!
Gyere hamar az ölembe!
Szaladtam nevetve,
Ölelő kezeibe,
Boldogságtól csillogón néztem
Meleg, zöld szemeibe.
Rám nézett, s én megborzongtam,
Szelíd mosolya lelkem simogatta.
Régóta vártam ezt a percet,
Hiszen édesanyámat nagyon szerettem.
Puha, meleg kezeivel,
Sima hajam kócolta,
Forró ajkaimmal,
A szeretetet rá csókoltam.
Ám jött az angyal, angyal szárnyán,
Szólt hozzánk, csengő hangján:
- Lejárt az idő, menni kéne,
A Mennyországba haza kell, térjek!
Fogta kezem, s repített,
Az ágyamba épp csak beleejtett.
Puha ágyam melegsége,
Olyan volt, mint anyán ölelése.
Többé már nem félek,
Hisz örökké velem van anyám,
Karjai közt szendergek,
S karjai közt ébredek.
/Szabó Gitta/
2003.05
|