Fekete mozdonytest: Majd
Szabó Gitta 2006.10.29. 15:33
Egy hideg őszi napon,................
Fekete mozdonytest
( Majd! )
Egy hideg őszi napon,
Mozdonyfüttytől hangos a peron,
Szívem bizakodóan dobban egyet,
Hisz-e hang, többé már nem hiteget.
Lelkem immár, mint háborgó óceán,
Űzné, hajtaná a vonat mozdonyát,
Melynek fekete teste zakatol és pöfög,
S a síneken öregesen döcög.
Sietős az utam, haza megyek,
Hívnak távoli dombok s hegyek,
És a völgybe ágyazott falucska,
Hol szüleimmel együtt daloltam.
Most anyácskám sírjához igyekszem,
Hogy bánatom s örömöm mondjam el,
Reszkető kezemben fehér gyertya várja,
Mikor teszem végre, anyám sírjára.
Az imbolygó sárga lángocska,
Anyám lelkéért lobog majd, s
Minden lobbanása egy, egy sóhaj lesz:
- Találkozunk mi még, majd odafent!
Szemeim könnyektől lesznek nedvesek,
S vörös lombú fák majd felém intenek:
- Menj nyugodtam dolgodra,
Mi őrizzük, vigyázzuk tovább Édesanyádat!
(Szabó Gitta: 2006-10-21)
--------------------
|