A járda peremén
Szabó Gitta 2006.10.29. 17:01
A járda peremén
A járda peremén állok,
Kezemben ernyő.
Lépjek le az útra,
Melyen tócsákban áll, az
Gomolygó felhő tartalma?
Arrébb, egy öreg, vastag törzsű fa,
Alatta száraz a járda.
Sűrű lombja nem ereszti át a
Gomolygó felhő tartalmát.
Bókol a szélben zöld lombkoronája.
Hívogat az ágon sok
Csillogó csodával, s a
Gomolygó felhő tartalmával.
Ernyőmet összecsukom, s a
Fa alá sietve beállok.
Ekkor veszem csak észre,
az ágon turbékoló galambpár ül.
Hallgatom beszédüket, s
Közben kérem a szelet:
-Hozd végre a Napot,
Szárítsa fel a vizet!
Állok és várok, csodára várok,
Mikor szűnik végre sokasága a
Csillogó esőnek, melynek
Minden cseppje tükörképe a
Gomolygó felhőnek.
A galambok súgnak-búgnak,
Az idő halad, s a szél üzenetemmel
A Naphoz szalad: ott a fa alatt
Egy csodára váró kéri, szárítsd fel a
Gomolygó felhő tartalmát!
A barátságos Nap megszánt engem
Ott a fa alatt, és aranyfényes
Sugaraival megvilágította a
Gomolygó felhő tartalmán.
Erősebb volt az esőnél, s a
Sűrű lombon áthatolt,
Melegségével kicsalt
Az öreg fa alól.
Felnéztem az égre, én a csodára váró,
Tátott szájjal meredtem a felettem tündöklő égre,
Mert a Nap színes ruhába öltöztette, a
Gomolygó felhő tartalmát.
Ott fent egy meglepetés, egy ajándék,
Egy pompázatos szivárvány,
Mely megfestette a
Gomolygó felhő tartalmát.
A járda peremén állok,
Kezemben ernyő,
Lépjek le az útra,
Mely tócsáiban a szivárvány
Remegő arca rám nevet?
(Szabó Gitta: 2005. 08. 28)
|