Élet és halál
Ez a föld, min állok most,
Ez élet és halál.
Itt élnek emberek,
Állatok és a fák.
Sokmillió éve, hogy az élet
Itt vert tanyát,
Hol csobog a víz,
S hallani a madár dalát.
Azóta vitatkoznak,
Szerte a világon,
Hogy s mint lettünk,
Ezen a világon?
Sokan vannak, kik úgy vélekednek,
Nincs más oka, mint
Hogy az Úr alkotta, a
Világmindenséget.
Mások, a híres tudósok
Azt mondják,
Rég dúlt égiháborúból
Jöttünk, s leltünk hazát.
Van, ki azt mondja,
Evolúció!
Az ősrobbanás és esőzések,
Végtermékei vagyunk.
Én nem vagyok tudós,
Kutató s doktor,
Csak egy ember a Földről,
Ki aggódik, van e még jövőnk?
Mindegy, hogy hogyan,
S honnan jöttünk,
A fontos az, hogy
Itt vagyunk és élünk,
Itt ezen a földgolyón,
A földkerekségen,
Ki már régóta dajkálja,
S élteti az embert.
Ellát minket mindenféle jóval,
Nekünk ad mindent, mit
Csak adhat, s elvesszük
Mit nem szabadna.
Kizsákmányoljuk-e
Drága anyát,
Elpusztítjuk a természetet,
S mérgezzük az étert!
Ember! Hát jól vigyázz!
Ne légy mohó s ostoba!
Vigyázz a Földre,
E drága kincsre!
Földi maradványaid,
Nincs ki eltemesse,
S nincs Föld,
Mely magába ölelje.
Hát, vigyázz!
Hol bölcsőben születtél,
Ott koporsóban lelj nyugalmat,
Melyet a Földanya elringat majd.
/Szabó Gitta/
1995.04.22.
Oldal tetejére |
|
Ez a föld, min állok most,
Ez élet és halál.
Itt élnek emberek,
Állatok és a fák.
Sokmillió éve, hogy az élet
Itt vert tanyát,
Hol csobog a víz,
S hallani a madár dalát.
Azóta vitatkoznak,
Szerte a világon,
Hogy s mint lettünk,
Ezen a világon?
Sokan vannak, kik úgy vélekednek,
Nincs más oka, mint
Hogy az Úr alkotta, a
Világmindenséget.
Mások, a híres tudósok
Azt mondják,
Rég dúlt égiháborúból
Jöttünk, s leltünk hazát.
Van, ki azt mondja,
Evolúció!
Az ősrobbanás és esőzések,
Végtermékei vagyunk.
Én nem vagyok tudós,
Kutató s doktor,
Csak egy ember a Földről,
Ki aggódik, van e még jövőnk?
Mindegy, hogy hogyan,
S honnan jöttünk,
A fontos az, hogy
Itt vagyunk és élünk,
Itt ezen a földgolyón,
A földkerekségen,
Ki már régóta dajkálja,
S élteti az embert.
Ellát minket mindenféle jóval,
Nekünk ad mindent, mit
Csak adhat, s elvesszük
Mit nem szabadna.
Kizsákmányoljuk-e
Drága anyát,
Elpusztítjuk a természetet,
S mérgezzük az étert!
Ember! Hát jól vigyázz!
Ne légy mohó s ostoba!
Vigyázz a Földre,
E drága kincsre!
Földi maradványaid,
Nincs ki eltemesse,
S nincs Föld,
Mely magába ölelje.
Hát, vigyázz!
Hol bölcsőben születtél,
Ott koporsóban lelj nyugalmat,
Melyet a Földanya elringat majd.
/Szabó Gitta/
1995.04.22.
Oldal tetejére |