Végtelen történet
Szabó Gitta 2006.10.29. 22:03
Eljött a tél,s
................
Végtelen történet
Eljött a tél,s
Az emberek az utcán,
Nagykabátba burkolózva,
Meleg kesztyűvel kezükön,
Szőrmesapkával védve a hóeséstől,
Munkába sietnek.
Láb alatt ropog a friss fehér hó, s
A gyér utcai világításnál,
A dermesztően hideg levegőben,
A lélegzet látható.
Aluljárók védelmében,
Rongyokkal takarózva,
Emberek élnek, s
Nyújtják feléd kezeiket.
Kérnek! Szeretetet s kenyeret.
Újságot nyújtanak feléd,
Fogadd el! Vedd meg!
Néhány forintért.
Tárd ki lelked ajtaját,
Melyen át a határtalan szeretetet,
Az emberek felé küldjed el.
Fordulj az elesettek felé, s
Adj! Adj a szenvedőknek!
Reszkető kezek, fagyott orrok,
A tisztátalanságtól mocskosok.
És mégis!
Megtört szemük fényében a hála felcsillan,
Akár a friss hó a lámpa fényében.
Köszönetük utadat kísérje…
/ Szabó Gitta /
2005.12.12
|