Csak egy villanás
Szabó Gitta 2007.03.04. 17:58
Csak egy villanás
Egy villanásnyi barátság csupán,
Melynek elmúlt s lehullt fátylánál,
Csevegő-csacsogó szavak,
Akár a lábnyomok megmaradtak.
Fátyol fedi vidám csevegéseinket,
Mik az éjszakába nyúltak mind el.
De a szavak oly vidám csengése,
Most szomorú ritmust zengenek.
Elmúlt, s vissza már nem jő tán soha,
Keser-édes emléke mind itt maradt,
Harag nélkül keringő gondolatok,
Csendesen születnek, akár az árnyékok.
Mély s mozdulatlan a bánatom,
Mint az elcsendesedett hullámok,
S a sivatag rekkenő hőségében,
Mozdulatlanul lapuló élőlények.
(Szabó Gitta: 2007-03-04)
|