Rabmadár(második változata)
Szabó Gitta 2007.10.07. 08:26
Rabmadár (második változat)
Mintha lennék aranykalitkába zárt madár,
Kit szegett szárnyai már soha nem repítik,
Ki testem börtönét békésen viseli, s
Tudja, otthona lesz egészen a sírig.
Porhüvelyében, mint szépséges Főnix madár,
Meghal, feléled, s könnyezve ízzón parázslik,
Test, lélek, szellem, melyből újjá születik,
S az emberek szívét, szívéhez öleli.
Csőrében olajággal száll, egy fehér madár,
Elhullott tollával a költő békedalt ír,
Rabmadár életem, tán hasznossá válik,
S lelkem szabadul, hisz’ rím szárnyak repítik.
(Szabó Gitta: 2007-10-07)
|