Rabmadár
Szabó Gitta 2007.10.07. 08:28
rabságban is szárnyalni..
Rabmadár
Mintha lennék, aranykalitkába zárt madár,
Kit, szegett szárnyai már soha nem repítik.
Rabmadár az éltem, sok-sok éve már,
Lelkem szabadul, rím szárnyak repítik.
Testem börtönében békésen tűr a madár,
Tudja, otthona lesz egész úton, a sírig.
Rabmadár az éltem, sok-sok éve már,
Lelkem szabadul, rím szárnyak repítik.
Por hüvelyében, mint szépséges Főnix madár,
Meghal, feléled, s könnyezve izzón parázslik.
Rabmadár az éltem, sok-sok éve már,
Lelkem szabadul, rím szárnyak repítik.
Test, lélek, szellem, miből születik e madár,
Szárnyak nélkül is, a szeretetet hirdeti.
Rabmadár az éltem, sok-sok éve már,
Lelkem szabadul, rím szárnyak repítik.
Csőrében olajággal száll, egy fehér madár,
Elhullott tollával a költő, békedalt ír.
Rabmadár az éltem, sok-sok éve már,
Lelkem szabadul, rím szárnyak repítik.
(Szabó Gitta: 2007-10-05)
|