A tél fogadása
Szabó Gitta 2007.12.01. 17:34
2 vers. Az eredeti,és egy javítás
A tél fogadása
Szél szalad, tél leheletét hozva,
Fák lombjait hevesen borzolja.
Gyenge leveleket leszakítja,
Melyek együtt hullnak a talajra.
Az ágak már csupaszon nyújtóznak,
Készülnek hidegre, télre, fagyra.
Búcsút intenek a sápad Napnak,
Száraz ágaik recsegve lehullnak.
Vörös mókus kucorog odvában,
Éléskamra tömve magocskával.
Őszi napokon szorgosan hordta,
Hogy télire éhen ne maradjanak.
Sündisznó készül téli álmára,
Álmosan bújik meleg vackára,
Melyet beborít a vörös avar,
S melegen tartja míg jön a tavasz.
Téli etető telve szénával,
Őzek és szarvasok vacsorája.
Függő etető a madaraknak,
Benne finom falat a havas napokra.
Bágyadtan s fáradtan süt le a Nap,
Nincs ereje már a sugaraknak,
Égi pályáját csak félig járja,
A kék eget lassan a szürke felváltja.
Megtelt minden odú, fészek s barlang,
Menedékben minden madár és vad.
Jöhet a tél, hordhatja a havat,
Fehér dunnát terítve a tájra.
(Szabó Gitta: 2007.11.08)
**
A tél fogadása
Szél szalad, tél leheletét hozza,
Fák lombjait hevesen borzolja.
Gyenge leveleket leszakítja,
Melyek együtt hullnak le a talajra.
Az ágak már csupaszon nyújtóznak,
Készülnek hidegre, télre, fagyra.
Utolsó búcsút intve a sápadt Napnak,
A száraz ágak recsegve roppannak.
Vörös mókus kucorog odvában,
Éléskamrája telve magocskával.
Őszi napokon, szorgosan hordta,
Hogy télvíz idején éhét csitítsa.
Sündisznó is készül téli álmára,
Álmos szemét dörgölve bújik vackára,
Mit gondosan beborít a vörös avar,
S melegen tartja, míg jön a tavasz.
Téli etető telve ropogós szénával,
Őzek és szarvasok vacsorájával.
Madáretető hintázik fenn a faágon,
Benne nap érlelte szotyola mosolyog.
Bágyadtan süt a jó öreg Nap,
Nincs ereje már a sugarainak.
Égi pályáját, már csak félig járja,
Kék eget a szürke felváltja.
Megtelt minden fészek, odú és barlang,
Menedékben mind az erdei állat.
Végre jöhet a tél, hordhatja a havat,
Fehér dunnát terítve a szunnyadó tájra.
(Szabó Gitta:2009. 11. 24.)
|