A tornácon
Szabó Gitta 2008.03.12. 11:36
elúszott unalom..(javítva 2009.07.14)
A tornácon
Kockás takaród alatt unottan,
Hintaszékedbe belesüppedsz,
Tekinteted az égre emeled,
S az eget érdeklődve figyeled.
Könnyű, fodros bárányfelhők,
Lágy szellő uszályán csücsülnek,
Az égi híd alatt átúsztak, s
A szivárvány túloldalára jutottak.
Az uszály szélébe kapaszkodva,
Magányod is tova úszott.
Jó társasága többé nem vagy,
Szemeidélénken csillan.
Hintaszékedet immár boldogan,
Előre-hátra ringatod,
S én ki eddig veled hallgattam,
Mesémet örömmel folytatom.
(Szabó Gitta: 2008-03-12)
|