Kelepel a gólya
Szabó Gitta 2008.05.18. 22:41
Kelepel a gólya
Messze, a kék ég peremén,
Felkelt a friss hajnal,
S a Nap kipirult arccal,
Még álmosan néz szét.
Pöttöm béka ücsörög,
A harmattól nyirkos fűben,
Zöld bőrében didereg,
A hidegtől libabőrös.
A tóra leszáll lármásan,
Egy boldog vadkacsa lány,
Várja őt a susogó nád,
Hogy fészket rakjon párjával.
Hangosan kelepel a gólya,
Kecsesen a vízben gázol,
Majd lesben áll, egy lábon,
Várja őt, sok éhező fióka.
Fürge hal vidáman cikázik,
Hátán megcsillan a fény,
Gólya fia hangosan kér,
Pikkelyes a torkán lecsúszik.
(Szabó Gitta: 2008-05-18)
|