Ima
Szabó Gitta 2006.10.29. 21:18
Ó! Te magasságos ég! ................
Ima
Ó! Te magasságos ég!
Meddig kell még,
Kesztyűs kézzel bánnom
Ezzel a gyerekkel?
Segítséget kér?
És haragszik, ha meg kapja?
Van, ki érti ezt?
Ó! Mondja meg hamar!
Olyan dühös vagyok,
Mert nem értem!
Tanácstalanul állok,
Mert e kérdések gyötörnek.
Mire való a szó,
S a nyelvezet?
Ha nem mondja ki,
Mit ki kéne fejezzen.
Dühös vagyok, mert nem érti,
Mit, mondok neki!
Pedig érthetné, hisz a nyelv,
A nyelvezet az Övé is.
Úgy érzem,
Szétvet a méreg!
Meddig kell még tűrnöm,
S nyelnem a könnyem?
Szeretnék véget vetni
Ennek a nyűgnek,
Hogy végre megértsen,
Hisz Ő kért segítséget!
De miért haragszik?
Miért lázad?
Mikor nincs oka
A lázadásra?
Oly egyszerű az egész!
Ő kért, és én adtam.
Nincs helye hát a
Haragnak.
Csitulj lelkem te bosszús!
Rossz érzés nézni,
Mikor elfordul, s hideg
Közönnyel rád mordul.
Csitulj lelkem!
Hisz nincs semmi veszve.
Nyugalmad többet ér,
Mint eltaszított segítséged.
Kérlek, higgadj!
Örülj s vigadj!
Inkább öleld magadhoz,
Hisz a sarjad!
/Szabó Gitta/
2002.
|