Tegnap borús volt a lelkem
Szabó Gitta 2006.10.29. 21:51
A Nap sem nekem ragyogott,
..........................
Tegnap borús volt a lelkem
Tegnap borús volt a lelkem,
A Nap sem nekem ragyogott,
Hiába a csilingelő madárcsicsergés, mert
Füleim zárt kapui kirekesztették.
Bennem dúlt az égiháború,
Szemem őrülten pattogó szikrát szórt,
Ki bele nézett,
Nyakát behúzva eloldalgott.
Haragom tárgya, otthonom feldúlása,
Kalapács, fúró, zűrzavar és rohangálás, s
Levert, csempe szilánkjai repkedtek,
Mintha csak szemem haragos szikrái lennének.
Tüdőm is lázadt a porfelhő ellen,
Orrom állandó tüsszögésre ingerelve,
Ha bomba robbant volna, akkor se
Lenne nagyobb, és sűrűbb a porfelleg.
Lelkem zaklatott, feldúlt, mint a lakás,
Egy egész napra volt szüksége, hogy kidühöngje magát,
Tajtékzó haragja csendesen elüljön, akár
A porfelhő finom szemcséi a bútorokra települjön.
Végre eljött a nyugalmat, enyhülést hozó éj,
Lehunyt szemeim mögött
Az agyam sokáig dolgozott még, hogy
Rendbe rakja zaklatott elmém.
Lassan lazulni kezdtek feszült idegeim, s
az álmok mezejére tévedtem,
hol végre fülem kitárt kapui meghallhatták zengeni,
a madárkórus gyönyörű dalát.
Eljött a reggel, madárdaltól hangosan,
A vekker is ébresztőt fújt: bim-bam!
Fülem hallotta a madárdalt, mert
Zaklatott lelkem, az álmok mezején végre,
nyugalomra lelt!
/ Szabó Gitta /
2006.05.21
|