Ne kísérts engem!
Szabó Gitta 2007.10.28. 20:08
kutyuskánk emléke, még mindig kísért...
Ne kísérts engem!
Sajnálom!
Sajog lelkemben kutyánk emléke,
Épp csak pár hónapja, hogy elment,
S, hogy farkcsóválva nem vár engem.
Drága öreg kutyuskánk,
Barna szeme, már nem néz reám,
S nem lökdösi nyirkos orrával,
A kutya kekszes dobozkát.
Ma is látom kicsiny testét.
Eszméletlen!
Lóg füle, farka,
Édes négy piciny mancsa,
Csak mellkasa jár lassan.
Úgy bánt!
Nem voltam mellette,
Nem tartottam védőn ölemben,
S nem zártam le szemét,
Mikor az ismeretlenbe vitték.
Ma sem tudom, testének mi lett a sorsa,
El van-e valahol hantolva?
Talán a bűntudat marcangolja lelkem,
Mert hagytam, az orvos elvigye.
Nem sietett!
Hagyott időt búcsúzni eleget,
Mégis itt van bennem,
Amint zavartan kering a kertben,
S én nem tudtam, hogyan segítsek.
Édes kutyuskánk!
Menj! Menj végre békével!
Hagyj nyugodni, ne kísérts engem!
Menj! Menj!
(Szabó Gitta: 2007-10-28)
|