Hiába
Szabó Gitta 2006.10.29. 21:14
Hiába a csoda, a múzsa,
Írtam verseket,...............
Hiába
Hiába a csoda, a múzsa,
Írtam verseket,
Lelkemből nem múlik,
A hideg magány ölelése.
Tettem ellene pedig eleget,
Valahogy még sem azt,
Mit kellene,
Mert szívem szorítja a félsz.
Nem tudom miért e riadtság,
Kétség, sírhatnék,
Hisz eszem józan, de a szorítás,
Az egyedüllét erősebb.
Aludni kellene, hogy ne érezzek,
S mire felébredek, megtelne
A ház, lélegző emberekkel.
Ó, jöjj már reggel!
/Szabó Gitta/
2005. 07. 21.
|