Úton hazafelé
Szabó Gitta 2008.10.27. 18:05
Úton hazafelé
Mily’ buja is ez a természet!
Isten biztosan nevetett,
Midőn megteremtette.
Itt hullámzanak dombok és völgyek,
Mint mikor kacag a gerle, s
Rekeszizma jár fel s le.
Gyönyörködtet szemet és lelket!
Ha ősz ruháját magára öltötte,
Jó kedv járja át testemet.
Ezerszínű csipkés ünneplőben,
Csupa fodor lombkoronája integet,
Hívogat, egyre engemet.
Itt még az égbolt is kékebb,
A felhők békésebbek, s
Az aranyló levelek énekelnek.
A lágy szélben zenélő zengő kövek,
Hűen tükrözik jó kedvét a Teremtőnek.
És én itt, a Dunántúlon születtem!
Ezen a dimbes-dombos mesés vidéken,
A Mecsek lábának tövében.
Ha hazamegyek, ide érkezem meg!
(Szabó Gitta: 2008-10-27)
|