A barátság négyes fogata
Szabó Gitta 2007.01.08. 17:12
..szeret engem a jó Isten..
A barátság négyes fogata
(Ancsámnak)
Azt mondtad, verset írni nem tudsz,
Mégis légies könnyedséggel
Vetetted papírra versedet,
S én ki művelem a versírást,
Csak ízlelgetem néked tett ígéretem.
Várok egy mozdulatra, egy hangra, egy képre,
Mely, ha megérinti fantáziámat végre,
Megígért versem megszülethet,
S szívem teljes melegével adhatom néked.
Írnék Én verset, mi igaz s való,
Mi, hűen tükrözi e kapcsolatot,
Mi kiállja az idő kerekét,
Barátságunk zálogaként.
Azt hiszem, szeret engem a jó Isten,
Hisz tőle kaptalak titeket,
Kiket talán meg sem érdemlek,
Kik bánatban, örömben kitartanak mellettem.
Van négy barátom, kik igazak hozzám!
Egy, ki értelmemet élteti,
Egy, ki testi épségem félti,
Egy, ki lelkivilágom gondozója, s
Egy, ki nőiségem ébren tartója.
E négyes fogat, e négy angyal,
Kik vigyázzák hétköznapjaimat,
Álljon itt nevük fényesen,
Az idők végeztéig.
Gábriel, Erzsike, Ancsa és Imre!
Szívből örülök néktek,
Bízom a jó sorsomban,
Hogy míg lélegzem, s dobban a szívem,
Veletek lehetek, s ha rászorultok,
Én is segíthetek tinéktek.
|