Kövesi Szilvia verse
szilvia 2008.09.21. 21:39
Talán csodaként csöppentem életedbe,
De hidd el mégis, valóság vagyok.
Valóság, mint ahogy szellő fújja a fát,
Őszinte, igaz, hű barát.
Volt egy röpke érzés, ami magával ragadott,
Mikor először olvastam egy versedet.
Elmém és szívem többé nem nyugodott,
Keresni kezdtem különös lényedet!
Olvasni vágytam, mindent mit leírsz,
Éreztem ez hozzád mind` közelebb visz.
Elnéztem fényképed. Rajta téged, s mi körülvesz,
S bár sohasem láttalak, mégis megszerettelek.
Aludj jól puszi.Szilvia
|