Nyári nap
Áné Ági 2010.05.14. 21:35
Áné Ági: Nyári nap
egy olyan vers, amitől szívemben gyengéd, de erős szeretet érzet támadt. És boldogság járja át a testem, és haza tévedtek a gondolataim...
Nyári nap
Csillan a víztükörben a nap,
mert éppen most a hajnal hasad.
Harmatcsepp csöppen le a fűről,
hamar felszárad - nagy hőség jön.
Virágok még nem kókadoznak,
a fák utolsót nyújtózkodnak.
Lassan a reggel is felébred,
letörli már a sötétséget.
Libben a szellő – végigsöpör,
lehull egy levél, s messze röpül.
Lopakodva perzsel a meleg,
lepke suttyomban árnyat keres.
Lagymatag liba lassan lépked,
egy tócsát keres, de eltéved.
Délután jön, s minden kitikkad,
kell egy zápor - az ember izzad.
Nekiindul mégis a rétnek,
jártában ő magába réved.
Gondolkodik az idő múlásán,
este lesz, mire odaér talán.
Virágbimbók csendben begubóznak,
falevelek halkan elalszanak.
A rét csendesen elpilled ma már,
a mezőn mostantól csak tücsök jár.
Az ember fáradt, de mégsem áll meg,
Szemében az írisz összeszűkül.
Tudja, hogy menni kell, nem állhat meg,
Látja, hogy nemsoká besötétül.
Aztán az írisz újra kitágul,
Az a kék szem a világra ámul.
|