Későre járt már az idő. Kétbalkéz, majdnem lefordul a székről, olyan álmos volt, de a váratlan vendégek nem akartak hazamenni. A szomszédasszonyból csak folyt a szó, mint az áradat. Egyszer aztán, mégiscsak felálltak, és búcsúzkodni kezdtek.

- Nagyon élveztük a beszélgetést! Legközelebb előbb jövünk, hogy többet lehessünk

veletek! – Mondták, és kiléptek végre a kapun.

A házigazda meg azt gondolta magában:

- Még mit nem! Inkább ne is gyertek! Mind-e közben, vidámságot erőltetve magára intett búcsút vendégeinek.  

Végre jöhet a jól megérdemelt pihenés! Néhány kedves szó a feleségnek, aztán már aludt is. De még hogy! Zengett belé az egész ház! Az asszony egy darabig hallgatta, aztán:

- Ne horkolj! Rázta meg az urát.

- Hogy mi? Ühüm! Nyam, nyam! Jó! - jött a válasz, az embertől, és nyugodtan aludt tovább. Most a másik oldalán feküdt, onnét húzta az éjszakai kamarazenét. Hirtelen kapálódzni kezdett. Az asszony még tűrte egy darabig. Mikor már, elfogyott minden türelme, felkelt és átment a másik szobába. Dühében jól bevágta az ajtót, de ez az embert egyáltalán nem zavarta. Csak aludt tovább, bár egyre zaklatottabbnak tűnt. Az eddigi kapálódzást, felváltotta egy izgatott hánykolódás.

Álmodott! Azt álmodta, hogy kint ül a víz partján és pecázik. Hurrá! Fogott valamit. Egy furcsa élőlényt. A fején hat szem és egy száj volt látható, amit ha kinyitott rengeteg nyelv kandikált elő belőle, és mind karattyolt, beszélt, valami érthetetlen nyelven!

Kétbalkéz, ijedtében el akarta dobni, de az állat rátapadt a kezére.

- Brr! Segítség! Ez undorító! Áá!

Nézte az állatot, és ki tudja miért, azok a kellemetlen vendégek jutottak eszébe róla, akik nem akartak hazamenni, és nem hagyták őt időben lefeküdni. Egy darabig hadakozott vele, rázta a kezét, tolta, taszította az állatot. Végül is, sikerült kiszabadítania magát az állat öleléséből, és menekülni kezdett. Futott, ahogy csak bírta a lába! Hirtelen azt érezte, hogy zuhan. Kétségbeesetten igyekezett valamiben megkapaszkodni.

Zuhanás közben egy pillanatra felébredt, de nagyon kimerült volt az esti vendégektől, így megfordult a másik oldalára, és tovább aludt. Ismét álmodott.

Most azt álmodta, hogy egy vénséges törpe és az a fura lény űzik, hajszolják, a folyóparton. Ismét futásnak eredt. Lemászott az ágyról. Átszaladt abba a szobába, amelyikbe a felesége költözött, és bebújt az ágy alá. A vacogás, fogcsikorgatás felébresztette az asszonyt. Hallgatózott. Még kábult volt a hirtelen ébredéstől. Először nem is tudta felmérni, hogy mi történt. Amint egyre jobban magához tért, hallotta, hogy a vacogó hang valahonnét, egészen közelről érkezik hozzá. Gondolt egyet, lehajolt, és benézett az ágy alá. De óvatlan volt. Megcsúszott, és a paplannal együtt lehuppant a földre.

Ekkorra már Kétbalkéz is felébredt. Mikor látta az asszonyt a földre esni, kinyúlt a biztos menedékéből, és egy gyors mozdulattal berántotta az ágy alá.

- Mi az? Mit keresel itt az ágy alatt! – kérdezte döbbenten a feleség.

- Csitt! Egy szörny üldöz! - Vacogta az ember.

- Én nem láttam semmit! – suttogta a nő.

- Nem? Az meg hogy lehet? - álmélkodott az ember. - Ott van kint és várja, hogy kimenjek! De arra várhat!

- Ne viccelj! Mondom, hogy nincs ott semmi! Nem értem mitől vagy úgy megrémülve?

Kétbalkéz, ott az ágy alatt, az éjszaka kellős közepén elmesélte az egész történetet, úgy ahogy volt, a pecázástól a futásig. Az asszony, a körmét rágta izgalmában.  

            - Nahát! Akkor ezért kiabáltál! Én meg azt hittem.. Mesélj még, olyan izgalmas! - kérte az urát, aki nagyon felháborodott azon, amit a felesége mondott:

- Hát ez hallatlan! Én itt az életemért küzdök, te meg szórakozol rajta! Ez jellemző!

- Ha nem tetszik, én ki is mehetek innét! Úgy sincs ott semmi! – duzzogott az asszony, és gyorsan kimászott az ágy alól. 

Ebben a pillanatban egy hatalmas sikoltás verte fel a szoba csendjét! Ettől, az ember, ott az ágy alatt még jobban reszketni kezdett. Nem tudta mit tegyen, de mivel választási lehetősége nem volt, mert hát még sem hagyhatta a feleségét egyedül a bajban, kénytelen, kelletlen kimászott az ágy alól. Reszkető térdekkel, izzadó halántékkal állt fel. Mikor kinyitotta a szemét az ájulás, kerülgette, úgy meglepődött attól, amit látott. A feleségét látta, aki ott állt az ágy tetején és mosolygott. Kezeit széttárva, mutatva, hogy rajtuk kívül nincs senki más a szobában.

            Kétbalkéz csak nézte. Még mindig az álom hatása alatt volt:

- Mi történt? – kérdezte, még mindig sápadtan. Ám, mire végigmondta a mondatot addigra maga is rájött a rút valóságra:

- Ja! Álmodtam! – mosolygott most már Ő is, igaz még elég bambán.

Lesegítette az asszonyt az ágy tetejéről, kézen fogta és kimentek a konyhába.  Megittak egy pohár meleg tejet. Ücsörögtek egy ideig, amíg végre mind ketten teljesen megnyugszanak, aztán visszamentek a szobába! Lefeküdtek, és most már nyugodtan aludták át az éjszakát.

                                                                       (Szabó Gitta: 2007-10-07)