- Menj kislányom, - szólt a mama - sétáltasd meg a kutyát!

            Gréti, fogta a pórázt, Morzsi kutya nyakába akasztotta, és vidáman szaladtak le a lépcsőn. Ki a házból, ki az utcára. Odakint ragyogón sütött a nap. Morzsi a fűben vidáman szaglászott. Időnként kis gazdájára nézett:

            - Vau! Vau! Ez igen finom illat! Érzed te is?

Gréti csak nevetett azon, ahogy a kutyuska árkot-bokrot megmászik. Nem számított neki az sem, hogy az ágak az arcába csapódtak. Csak ment a már megszokott úton.

Hirtelen kicsapódott az egyik kapu, és megjelent benne fenyegető testtartással a boszorka, kezében egy locsoló csövet tartva.

            - Na megállj csak! - rikácsolta. - Hordd el magad innen!

            A kislány megrémült. Tudta, nem szabad az előtt a ház előtt elmennie, ezért egészen az út közepén haladt. De a boszorka ettől nem lett barátságosabb. Felemelte a slagot. Egyenesen feléjük irányította, és rájuk zúdította a vízsugarat. Alaposan meglocsolta a kutyát.

            Otthon a lányka sírva mesélte a történteket. A következő sétáltatáskor az apa is velük tartott. Kissé távolabb követte őket. A boszorka most is lesben állt. Mire kinyithatta volna a kaput, addigra az apa jól elrejtőzött a kerítés melletti bokorban.

            - Már megint? - kiabálta a rémség. De hiába kiabált a kislány most nem ijedt meg tőle. Sőt! Csúfolódva beszélt vissza:

            - Juszt sem félünk! Bi, bi, bi! - és kiöltötte a nyelvét.

A boszorkának sem kellett több. Kapta a slagot és már emelte is. De az apa fürgébb volt. Előugrott a bokorból, kikapta a banya kezéből, és szembe fordította vele. A hideg víz mind a nyakába zúdult. Hátrált volna, de a kapu bezáródott a háta mögött. Kezeivel hadonászva próbált menekülni a víz elől.

            A kutya, ettől a hadonászástól és a sivalkodástól egyre izgatottabban rángatta a pórázát. Végül a lányka eleresztette. Morzsi egyenesen a hadonászó boszorkányra ugrott. Szerencséjére hosszú szoknyája felfogta a kutya harapását. Ijedtében, még a kapu kilincsét is megtalálta. Gyorsan belökte a kaput, és futásnak eredt. Ám a kutya nem hagyta ennyiben a dolgot. Utána ugrott, és megint beleharapott a szoknyába, ami elhasadt és a földre esett.

            A boszorka azt sem tudta hová legyen szégyenében. Vizesen, egy szál alsóneműben, pálcika lábakon, reszketve menekült be a házba.

            Ezután, ha meglátta sétálni a kutyust, még a függönyt is behúzta.