Az erdőben, ahol mindenféle mesefigura él, a kismanók már igen türelmetlenek voltak.

Nagyon hosszú volt az idei tél! Amerre csak néztek mindenütt hó. Időnként előbújt a Napocska és szorgalmasan végezte a dolgát, de sajnos, a hideg, aki olyan régóta uralta a természetet, mindig visszaverte a még gyenge sugarakat. A manócskák meg egyre csak nyaggatták mamájukat:

            - Mikor jön már az a tavasz? Olyan unalmas itt bent! -  siránkoztak egyfolytában, hogy az anyjuk feje már szédült belé. Így aztán Ő is reménykedve várta már, hogy jöjjön végre a tavasz. Mivel a mama nem tudott tavaszt varázsolni a manócskáknak, ezért az apróságuk maguk dugták össze fejecskéjüket. Ki is találtak egy jó kis tervet, hogyan csalogassák ki a tavaszt a rejtekéből. Meglesték, mikor megy el otthonról a mamájuk. Mikor már nem látták távolodó anyukájukat, hirtelen nagy sürgés-forgásba kezdtek bent az odúban!

- Gyertek gyorsan! Itt az idő! – kiabáltak egymásnak a kis manók. – Végeznünk kell mielőtt mami hazaér!

Egykettőre előkerült az ecset, a vizes tál, a festék, újságpapír, amivel letakarták a bútorokat. Egészen úgy csináltak mindent, mint amikor édesanyjuk festette a falakat..

            Aprócska kezeikkel szaporán festeni kezdték a szoba falát, bár egy kicsit féltek is, mit fog szólni az anyukájuk, hiszen nem rég meszelte tiszta fehérre a falakat..

Az egyik festette a hóvirágot, a másik az ibolyát. Volt, aki tulipánt, nárciszt pingált a falra. Közben énekeltek:

              "Süss fel nap, fényes nap, 

              kertek alatt , a kismanó,

              majd megfagy."

Lassan elkészültek a festéssel. Ledobálták a festőkellékeket és a szoba közepébe szaladtak, hogy megnézzék a nagy művet.

- De szép! Szinte még az illatát is érezni! Szimatolgattak a levegőben.

Amint ott gyönyörködtek, egyszer csak nyílt az ajtó, és belépett rajta a mama. Mikor meglátta az összemázolt falakat, kezéből kiesett a fonott kosár, amiben egy csokor hóvirág virult. A kosár elgurult és a hóvirág szétterült a földön a manók nagy-nagy örömére. Egy szempillantás alatt ott termettek körülötte:

            - De gyönyörű! Honnét hoztad? Csak nem a tavasztól kaptad? – kérdezgették

- De bizony! Már itt kopog az ablakon. Nézzétek csak?

A manók az ablakhoz szaladtak. Kezükkel letörölgették róla a téli port.

- Nahát! Elolvadt a hó, és rügyeznek a fák! - kiáltottak fel, egyszerre.

- Hurrá! Kint is, bent is tavasz van már!

                                                                        / Szabó Gitta : 2006.01.25 /