Az új fazék

            Egy konyhaszekrényben szépen sorakoztak az edények. Volt ott piros fazék, piros lábas. Voltak serpenyők, bögrék. Voltak szépek és voltak bizony csúnyák is. A zománcuk lepattogott, ütött-kopott öreg edények.

            Egy alkalommal a háziasszony elővette a nagy fazekat, hogy levest főzzön benne. Bosszúságára a fazék lyukas volt. Nem volt mit tenni, elment a boltba, hogy vegyen helyette egy másikat. Sokáig válogatott, míg végre megakadt a szeme egy gyönyörű, vajszínű, virágmintás fazékon. Meg is vette gyorsan, és sietett vele haza. Otthon jól kimosta és feltette a tűzre, hogy végre megfőzhesse a levest.

            Az új fazék nagyon kényes volt szép színeire. Ezért jajgatni kezdett.

- Ssz! De meleg! Tessék engem innen levenni! Szegény fazék elsápadt félelmében. De senki nem hallotta meg panaszát. Ráadásul, ami benne volt, az egyre melegebb lett. Így aztán kívül-belül sütötték. Alig bírta ki!

            Egyszer aztán jött az asszonyság és levette a tűzről. Nagyon megkönnyebbült a fazék. Mikor kimerték belőle a levest, belerakták egy dézsa vízbe. Habfürdőt vett a fazék.

- Mily csodálatos érzés! - lubickolt a fazék a vízben. De nem volt ám egyedül! Ott volta a vízben a régi edények is. A csúnyák és a szépek. Sötét és tükör -fényes.

- Jaj, de csúnyák vagytok! Ne gyertek a közelembe!

- Nézzétek, hogy oda van a virágjaival! De nem sokáig! Máris milyen koszos! - gúnyolódtak a régi edények.

- Ez nem igaz! Ti vagytok a koszosak! És szakadt a ruhátok!

            Ekkor előállt a tükörfényes:

 - Az, bizony igaz, de nézz csak ide, én milyen fényes vagyok! Megnézheted magad bennem!- csillogott a fényes.

- Á, te igazán tetszel nekem! Te a barátom lehetsz - válaszolt az új fazék és odaúszott a tükörfényeshez. A többiek megrémültek.

 - Nézzétek, odaúszik hozzá!

De mi történt? A gőgös új fazék meglátta magát a tükörfényes edényben.

- Ó, jaj, mit tettek velem! - kiáltott fel - Csupa fekete az egész ruhám!

Keserves sírásba kezdett a fazék. Az edények döbbenten nézték. Aztán, lassan odaúsztak hozzá.

- Ne sírj! Nemsokára jönnek és elmosnak. Ismét szép leszel - vigasztalták az edények, miközben tudták, hogy már soha többé nem lesz olyan szép, mint volt.

A fazék felszárította a könnyeit. Már nem volt gőgös, és a régi edények pedig barátjukká fogadták.