Sok kics, sokra megy!
Szabó Gitta 2007.11.03. 19:58
Három jóbarát elindul az erdőbe, szorult helyzetbe kerülnek...
SOK KICSI, SOKRA MEGY!
Egyik nap, a három jó barát elindult az erdőbe játszani. A csibe, a cica és a róka vidáman nevetgéltek, ugrándoztak. Amint az erdőbe értek, a három kutya, akik éppen ott pihengettek, észrevették őket, és gyorsan a bokrok mögött termettek.
A nevetgélők nem látták meg a kutyákat, így pontosan azok alá a bokrok alá ültek hűsölni, ahová a kutyák elrejtőztek.
A kutyák erre a pillanatra vártak. Mint akik összebeszéltek, egyszerre ugrottak ki a bokrokból, egyenesen a három jó barát közé!
Az állatok szétugrottak, de csak a csibének sikerült elszaladnia! A cicát és a rókát sikerült megfognia a kutyáknak.
Félelmetesen magasodtak riadt foglyaik fölé.
A róka és a cica még kölykök voltak, így tapasztalatlanok is. Nem tudták mitévők legyenek! Remegve kapaszkodtak egymásba!
A kutyák, akik nem voltak már gyerekek, de még felnőttek sem, körbeugrálták a cicát meg a rókát. Kamaszos csaholással szóltak a foglyokhoz:
- Vau, vau! Most megvagytok! - Vicsorogtak a kutyák, hogy félelmetesebbnek látszódjanak, mint amilyenek.
Ettől a cica meg a róka még jobban reszkettek!
- Nyau, nyau! - Sírt a cica. - Nem tettünk semmi rosszat! Engedjetek el!
- Úúú! - Ordított a róka. A vörös bundája még vörösebb lett félelmében!
A csibe, aki eddig csöndben leskelődött egy bozót mögül, kapta magát, hátat fordított és elszaladt, egészen hazáig! A baromfiudvarban minden csibét összehívott.
- Segítsetek! A cicát meg a rókát elfogták a kutyák! Gyertek, mentsük meg őket!
A csibék felsorakoztak egymás mögé. A barátaiért aggódó fő csibe az élükre állt, és így, katonás fegyelemben indultak vissza az erdőbe.
Óvatosan csendben lopakodtak. Ügyeltek nehogy valami zajt csapjanak. Nem szerették volna, ha azok a haszontalan kutyák észrevennék őket.
Mikor meglátták a fűben heverészni a három kutyát, a barátaikat pedig megkötözve, a vezér csibe kiadta a jelet, amit már előre megbeszéltek.
Így mindenki tudta mi lesz a következő feladat.
Szétszéledtek. Ahányan voltak, annyi felé mentek, majd, egy hangos csatacsipogással az ellenségre vetették magukat.
A gúnyosan nevetgélő kutyák úgy megijedtek, hogy torkukon akadt a nevetés!
A csibék harcláztól égve, csőrükkel csípni kezdték őket. Ahol érték ott csípték a megijedt kutyákat!
A kutyák azt hitték, hogy egy méhkas lepte meg őket. Ijedtükben úgy elszaladtak, hogy talán még most is futnak, ha meg nem álltak!
A csibék boldogan csipogva ugrándozta. Örültek, hogy végre valakinek sikerült megleckéztetnie a kutyákat. Már nagyon sok rosszaságot elkövettek, de még senki nem, mert szembeszállni velük.
Mindenki nagyon örült. Mos végre igazzá vált a régi közmondás:
SOK KICSI SOKRA MEGY!
|