Vihar előtt
Szabó Gitta 2007.11.03. 20:12
Szabó Gitta 2007.07.25. 19:27
kergetődző szellőkből, szél kerekedik..
Vihar előtt
Kicsiny szellőcskék kergetőznek,
Összecsapnak, s szétszélednek,
Egyesével tekeregnek,
Amibe tudnak, belekötnek.
Felkapnak egy, egy porszemet,
Lehulló, hervadt falevelet.
A porszem is játékba kezd,
Szellő szárnyán útra kel.
És a falevél?
Lágyan lebegve földet ér,
Egy tikkadt százszorszép mellé,
Melynek kókadt szirmai közt,
Egy, szomjas katica hűsöl.
A szellők, már a felhőket kergetik,
Mint juhász a nyáját, terelgetik,
S a bárányfelhők tornyosulnak,
Borúsan mordulnak a szélfiakra.
Ám a pimasz szellők nem riadnak,
Kamaszos hévvel, tovább fújnak.
Többé már nem könnyű a játék, Súlyos fellegekhez ők még gyengék, Egyesítették erőiket, s A szellőfiakból, erős szél lett. Vihar kabátját magára kapta, Megtépázta a büszke fákat,
Hajlítgatta a susogó nádat .
A százszorszép is táncol a széllel,
A katicát is hívta keringőre,
Ám a katica riadtan ébredt,
A vihar közeledtére felreppent,
Pettyes szárnyával búcsút intett,
Sietett, hogy mielőbb hazaérjen.
(Szabó Gitta:2007-07-25)
|