Morzsi története

Tóbiás volt a neve,

Majd gazdája az utcára kitette,

Egy jóságos néni rátalált,

S új nevet aggatott reá.

A tv-be Morzsaként szerepelt,

Kutyatársak közt szinte elveszett,

Barna szemeivel nézett reánk,

S tudtuk Ő lesz a mi kiskutyánk.

Kiválasztott minket,

S mentünk gyorsan érte,

Két kis gyermekünk átkarolta,

S, Ő mohón arcukat nyaldosta.

Nagy volt a nevetés, a kacagás,

A kutyuska nyakán már a póráz,

Beültünk az autóba mindahányan,

Robogtunk vele, új otthonába.

Velünk lakott tíz esztendőt,

Okozott is sok-sok örömöt,

Eltelt az idő, megöregedett,

Orra hegyén a szőr, kifehéredett.

Nehézkesen járt,

Séta közben leült már,

A lépcsőn is alig bírt felmenni,

Hogy végre leülhessen, pihenni.

Egy reggelen rosszul lett,

Rángatózott, s erősen lihegett,

Jó kutya volt, elment gyorsan,

Hogy gazdái sokáig ne sírjanak.

                        (2007-07-14.)