Önzetlenün
Szabó Gitta 2007.11.03. 20:25
Szabó Gitta 2007.01.31. 13:29
...Alatta a színes levelek boldogan rothadnak,...
Önzetlenül
Suhogva kering a szél az őszi erdőben,
Madár rebben a kísérteties csendben,
Száraz falevelek zizegnek,
S az ágakon ritkásan dideregnek.
Nézem a levelek halál táncát,
Utolsó útjuknak végállomását,
Lehullnak a földre, elhagyva otthonuk,
Vörös szőnyegtakaróban lüktet a múltjuk.
Avarként a természet békéjét vigyázzák,
S ha jő a tél, a hótakarót magukra húzzák,
Alatta a színes levelek álmukban elmúlnak,
Éltető kis testükből, mindent a földnek adnak.
(Szabó Gitta: 2007-01-31)
|