Sötétségben
Szabó Gitta 2009.10.23. 13:21
Sötétségben
Behunyom a szemem, sötét van,
és látom a belső világom, és
Tudom, hogy Te velem álmodsz.
Tudom mikor van éjszaka,
hisz nem érzem a Nap melegét, s
fülem nem hallja a madarak énekét.
Tudom, mikor van nyár,
mert izzik a bőröm s
verejték csepp ül
homlokomon.
A langyos szél játékától
még puhán susog a falevél.
Tudom, mikor vagy fáradt,
hisz lépteid zaja
ólmos súllyal toppan.
A kilincsen kezed tétova,
s az ajtó ásítva csikordul utánad.
Kinyitom a szemem, sötét van,
és hallom, érzem, tapintom
a külső világot, s
tudom, Te reám vigyázol.
(Szabó Gitta:2009.10.22.)
|