Szán kaland

Domb tetején áll a szán,
Rajta ül a kicsi Pál.
Szánkó előtt Bodri vár,
Kicsi gazdit húzná már.

Indulj Bodri! – szólt kicsi Pál:
- Hadd repüljön ez a szán!
Süvít a szél Bodri után,
Porzik a hó a szánkó nyomán.

Nem tudta a kicsi Pál,
Hogy a lejtőn gyors a szán,
Hogy Bodri a fáig meg nem áll
S, hogy ütközés vár őreá.

Fához ért a Bodri húzta szán,
Nagyot csattant majd megállt.
Felborult a sebes szán,
S lepottyant a kicsi Pál.

Bodri kutya arra vár,
Kisgazdája hívja már.
Hókupacban kicsi Pál,
Orra hegyéig sem lát.

Lassan mozdult kicsi Pál,
A hókupacba lyukat vájt.
Bodri segíts! – így kiált,
S a kutya, kiásta a gazdiját.

Véget ért a szán kaland,
Pál és Bodri hazaballag.
-El ne árulj, hallod -e,
Mert holnap nem jöhetsz velem!

(Szabó Gitta: 2009.11.29.)