Boldognak lenni
Szabó Gitta 2010.07.12. 09:31
Boldognak lenni
Távoli hegyek felett csodaszép kék az ég,
a templomtornyából harangszót hord szét a szél.
Asszonyok a patakban állnak s szennyesüket mossák,
kérdőjellé görbült hátukon cipelik a szakajtónyi ruhát.
Bent a házban, az esti félhomályban, gyufaszál lángja lobban,
s fényében, egy álmosan tekingető szempár megcsillan.
Tűzhely körül sürög az asszony, vacsorát készít,
urának s fiának épp a kedvencét főzi.
Asztalon világít egy petróleumlámpa,
táncoló árnyékot vet a dísztelen tálra.
Vacsora után, míg az apa mesét mond a gyermeknek,
addig az asszony a konyhát szedi szépen rendbe.
Végre vége ennek a napnak, a jó öreg Hold világít csak, s
a munka végeztével, fáradtan dőlnek be Ők is az ágyba.
Álmuk nyugodt, szegénységükben boldogok, hisz nem kell más;
kicsi ház, gyermek, jószág, s valaki, aki elmond érted egy imát!
(Szabó Gitta: 2010. Július. 11.)
|