Gólya lesen

     - Papa, papa! – kiáltott Petrus nagyapjának, aki éppen a botjára támaszkodott és a pipáját tömte.

     - No!

     - Nézd csak papa! Olyan szép sárga virágot találtam. Olyan fényes a szirma, mint az almahéja, amikor anya megdörzsöli.

     - Ejnye, te gyerek. Bele ne csússz nekem abba az árokba, mert kapok majd nagyanyádtól, ha elszakad a ruhácskád.

     - Vigyázok – felelt az intésre Petrus, miközben nyújtózkodott, egyre csak nyújtózkodott, hogy elérje a virágot.

     - Tudod papa, ha viszek nagyanyónak ebből a virágból, biztosan nem fog haragudni.

     - No, én nem bánom! Te tartod majd a hátad miatta.

     Amíg beszélgettek, addigra nagyapa is odaért az árokpartra kis unokája mellé, aki már jó egy hete náluk lakott, mert az anyja korházban volt. Kisbabát várt. Már nem sokára megszületik az újabb unoka, Petrus kisöccse. Mert bizony, manapság már az orvosok meg tudják állapítani, azokkal a flancos masináikkal, hogy fiú-e avagy leányka születik majd.

     - Látod, papa? Ott, ni!

     - De hiszen, ez egy gólyahír! – örült nagyapó.

     - Gólyahír? – csodálkozott Petrus.

     - Az hát! Tudod – e szentem mit jelent ez?

     - Nem, papa, nem tudom. Mit jelent?

     -  Azt jelenti, hogy hazajöttek a gólyák, és hogy megszületik végre a testvéred.

     - hazajöttek, és megszületik? De papa, honnan tudod te ezt?

     - Gyere szentem, fogd meg a botomat jó erősen, kihúzlak az árokból, és mesélek neked róla, ha szeretnéd.

     - De papa, nem is vagyok az árokban. – nevetett a kislány – hát nem látod?

     - Már hogyne látnám, de gondoltam játszunk egy kicsit, és én leszek a hős megmentője az Árokszéli királykisasszonynak.

     Petrus nagyon örült. Mindig szeretett papival játszani, főleg királylányosat.

     - Rendben van, hős lovagom. Akkor azonnal ments ki engem az árok fogságából!

     - Kisasszonykám! Fogd meg a bot végét, kérlek! De jó erősen ám! – szólt dörmögő hangon nagyapó, majd nekifeszült és húzni kezdte a botot. Úgy tett mintha nagyon nehéz volna. Mikor a királykisasszonyt végre felhúzta az árok szélére, az erőlködéstől mindketten hanyatt estek. Bele a friss ropogós fűbe. Kicsit pihegtek a sikeres mentéstől, majd nagyapó mesélni kezdett:

     - Tudod szentem, ez a virág mindig akkor nyílik, amikor a gólya madár, hosszú utazás után hazatér hozzánk, a fészkére. Azért is kapta ezt a nevet. Mert hírül adja a világnak, hogy jönnek a gólyák, jön a tavasz, és születnek a kisbabák.

     - Papa, honnét jönnek a gólyák?

     - Bizony nagyon messziről.  Olyan helyről ahol mindig meleg van. Az embereknek a bőre barna, hajuk göndör fürtös. Ezt a helyet úgy hívják, Afrika.

     - Erről már hallottam! – ujjongott a kislány.

     - Valóban?

     - Igen. Tudod az oviban az a kedves óvó néni, a Karola néni mesélt nekünk erről a helyről.  Papa, mond tovább légy szíves!

     - Szóval ezek a madarak, amikor itt nálunk jön a tél, útra kelnek, és repülnek, csak repülnek, néha megállnak pihenni, de addig repülnek hatalmas szárnyaikkal, amíg el nem érik Afrikát. Ott nyaralnak egész idő alatt, aztán szépen hazajönnek. Pontosan akkor, amikor a tavasz is megérkezik, és kinyílik a gólyahír.

     Még be sem fejezte nagyapó a mesélést, amikor az égen egy gyönyörű nagy fehér madár jelent meg.

     - Nézd csak Petrus!  Látod azt a madarat? Alighanem az, a mi gólyánk.  Eddig mindig ő jött meg először a faluban. Ott van a fészke a kerítés sarkánál a villanyoszlop tetején. Menjünk, szóljunk nagyanyónak is.

     Összeszedték magukat, kikászálódtak a fűből, leporolták ruháikat, és elindultak hazafelé. Követték a gólyát.

     - Papa, honnét tudod, hogy Afrikában volt nyaralni? És az, hogy van? Vettek ott maguknak nyaralót, olyat, mint a Katáék a Balatonnál?

     - De vicces vagy te gyerek! – nevetett jó ízűen nagypapa. - Dehogy vettek ők nyaralót. Nincsen nekik pénzük. Ők vándorolnak. Attól függően milyen évszak közeledik. Költeni hazajönnek.

     - De papa, azt mondtad nincsen pénzük. Akkor mégis, hogyan költenek?

     - Hahaha! Hát ez jó! Hát úgy költenek, hogy itthon a fészekbe tojják a tojásokat, rajtuk ülnek, melegen tartják, hogy a kicsi gólyák kikeljenek belőlük. Vagyis, a gólyákból szülők lesznek. Kiköltik a gyerekeiket.

     - Ők is apa és anya lesznek?

     - Bizony. Ők is. Mint a te szüleid.

     - És aztán? Aztán mi lesz velük?

     - Felnevelik a fiókáikat. Aztán ha elég erősek, akkor együtt repülnek Afrikába a szülőkkel.

     - Már megint ez az Afrika! A csudába! –dohogott a kislány, mert nem igazán tudta még hová tegye ezt az információt.

     - Ha egyszer odarepülnek. Nem mondhatom, hogy Kukutyinba mennek…

     - Papi! Elfáradtam. Kár, hogy nekem nincsen szárnyam, mint a gólyának. Most én is gyorsabban mehetnék! – sóhajtotta Petrus.

     - Gyere, hadd kapjalak a kezembe – szólt nagyapó, és felemelte kis unokáját. Már nem voltak messze a nádtetős kicsi háztól. Bodri kutya ott állt a kapuban, és hangos vakkantásokkal jelezte gazdasszonyának, hogy hazatértek a csavargók. Szaladt is a kapuhoz nagyanyó. Kezeit a kötényébe törölgette. Biztosan mosogatott.

     - Gyere bogárkám! – nyúlt Petrus felé öreg, dolgos kezével. A kislány is feléje nyúlt. Átölelte a nyakánál. Nagyanyó átvette papitól a kislányt, és így ölben vitte be a házikóba. A gyermek közben csacsogott. Elmesélte az egész napos kirándulásuk, minden apró eseményét.

     - Jaa! És képzeld mama! Megjött a gólyánk. Papi mondta, amikor azt a virágot találtam az árokban, és hogy Afrikából jönnek és költenek, pedig nincs is pénzük…

     Nagyanyó leültette kis unokáját a hokedlira, adott neki egy pohár frissen húzott vizet a kannából.

     - Amíg iszod a vizecskét, és papa is kifújja magát, addig én mesélek nektek valamit. Kíváncsiak vagytok rá?

     - Én igen! – válaszolt Petrus. – Papi! Ugye te is kíváncsi vagy?

     - Bizony! Csupa fül vagyok. Mesélj hát asszony!

     - Mielőtt Bodri ugatni kezdett volna, nem sokkal előtte ment el Rozika néni, a harmadik szomszéd. Tudjátok, a kifőzdés. Na! Hát neki van telefonja, és a korházból hívták, hogy adjon át nekünk egy üzenetet.

     - És? Mi az üzenet? – tördelte izgatottan kezecskéit Petrus.

     - Hát az, hogy anyukádhoz is megérkezett a gólya!

     - Mama! Én ezt nem értem – nézett kerekre nyílt szemekkel a kislány.

     - Ó, kicsi szentem! Ez azt jelenti, hogy megszületett az öcsikéd – felelt papi, mami helyett.   

     - Emlékszel, mikor kimentettem a királykisasszonyt és a fűben heverészve meséltem a gólyákról? Akkor mondtam neked, hogy amikor megjön a gólya, akkor megszületik a testvéred is.

     Petrus arca kipirult az igalomtól. Szemecskéi csillogtak. Homlokát ráncolva gondolkodott. Majd hamarosan így szólt:

- Nahát! A gólya hozza a kis babát?

(Szabó Gitta: 2010-09-05)