Gesztenyevers
Szabó Gitta 2010.09.13. 20:26
Gesztenyevers
Gesztenye Eszter, egy őszi napon,
testvérével azon tanakodott:
- Vajon mi történik akkor,
ha a földre én leugrom?
A gondolatot tett követte,
és tüskés köntösét levetette.
Izzófényes, sima, vörösesbarna bőre,
megcsillant a napnak selymes fényében.
Kerekded testével elrugaszkodott a faágától,
s a levegőben boldogan hengerbucskázott.
Sebesen szállt, a levegő simogatta arcát,
kipirultan koppant ott lent a járdán.
Arra sétált egy cserfes, aprócska gyermek,
felkiáltott, mikor meglátta Esztert:
- Mami, nézd! Gesztenye. Ugye felvehetem?
- Vedd csak fel, kicsi szentem,
majd otthon adunk neki két szép szemet.
Örült Eszter; - mily nagy szerencse,
hogy éppen ide pottyant le.
A gyermek óvatosan a zsebébe dugta,
odahaza az anyukája, éles késsel megfaragta.
Szisszent a gesztenye, fájt a születése,
de örült, mert egy kisgyermek szerette.
(Szabó Gitta: 2010-09-13)
|