Utam feléhez értem
Szabó Gitta 2011.07.31. 12:24
Utam feléhez értem
(az 50. születésnapomra)
Ím, eljött a nap mikor megszülettem,
Épp az ötvenedik ebben az életemben.
Hát, utam feléhez értem,
S mert gyermekeimnek megígértem,
A százat vígan megérem.
Sok fájdalom van hátam mögött,
S mi még rám vár, az csupa öröm:
Lesz munkám, s betevő falat,
Mitől a stressz nem rágja idegszálamat,
Lesz gyermekemnek szép, új nadrágja,
Melynek, nem ásítozik foszlott szélű szakadása.
Lesz unokám, talán több is. Hallhatom nevetésük,
S anyjának nem lesz gond a nevelésük.
Lesz elég fizetsége, miből vígan megélnek, s
Nem díszíti repedés a tetőt, hogy az eső benézzen.
Lesz boldog nyugdíjas évem, jó sok,
Írhatok mesét kedvemre, amennyit csak bírok.
Lesz időm bőven, hogy vágyam teljesüljön,
Ragyogjon minden szem, itt e Földön!
S mert az ígéret szép szó, én boldogan betartom,
Ezért a súlyokat magamról szépen ledobom.
Stressz, fájdalom, túlsúly távozzatok!
Nevetek és többet mozgok, mert ez a titok,
ez, mitől az élet tartalmas, hosszú és boldog!
Volt nékem egy Ó mamám, ki a száznyolcat megélte,
Ő tudta mi az élet, nem elégedtlenkedett.
Sorsát elfogadta, tette a dolgát naphosszat,
Hol kint a mezőn, hol a konyhában,
hol gyermekét terelte, regulázta.
Elég volt néki, hogy szerethet,
s rám hagyta örökül a hosszú élet.
(Szabó Gitta: 2011-07-31)
|