Varázslatok éjjelén
Szabó Gitta 2011.09.25. 17:34
vers egy dalra asszociálva
Szabó Gitta: Varázslatok éjjelén
Te és Én, a varázslatok éjjelén,
Dobbanó szívvel álltunk az ablak elé.
Némán néztük az égbolt fényeit,
A végtelenség vibrált,
Pislogott, akár a pillád,
Mely csillagfényű szemed öleli át.
Lágy zene hangja szűrődött az ablakon át,
Dallama körbejárt, mozdult a láb,
Táncra keltünk át a szobán.
Könnyedén szálltunk,
Arcunk kipirult,
Szomjazott ajkunk,
Majd pezsgőt ittunk
Ezen a mámoros éjszakán.
Epedő ajkad, ajkam kereste,
Karod vágyodva derekam ölelte.
A dallam gyorsult, egyre gyorsult,
Korbácsolva feljebb a vágyunk.
Baldachinos ágyunkhoz érve,
Selyem paplan hűvösében,
Izzó tüzünk enyhült végre.
Te és Én, a varázslatok éjjelén,
Pihegve álltunk az ablak elé.
Örömittasan tekintünk az égre,
Kéz a kézben, csendesen,
Egymást átölelve, mindörökre.
(2011.09.24.)
|