Hiába, az én fiam!

     Napok óta afrikai hőség tombolt az országban. A párnája reggelente mindig csurom vizes volt. A lepedő az ágy közepén összegyűrve, mintha legalább viaskodott volna valamivel. Tulajdonképpen nem is áll messze a valóságtól, hiszen küzdött egész éjjel. Hánykolódott jobbra, balra. Betakaródzott, majd lerúgta a takarót. Az álomért küzdött. Azért az igazi, mélyen szántó álomért. De ha el is aludt, nagy kínnal, nem tudta kipihenni magát. A ventilátor által kevert kis huzat éppen elég volt ahhoz, hogy levegőt kapjon.

     Ezen a reggelen is csurom víz volt a haja, a hálóinge. A párnákat kitette a napra száradni, majd a szokásos reggeli tevékenységek után, leült meginni a kávéját. Nem sokára erős hasi görcs tört rá. Majd hirtelen ugrott és rontott be a vécére. Nem is emlékszik rá, mikor volt utoljára hasmenése. Talán tíz éves lehetett. Ezért is lepődött meg.  De mivel többször nem kellett így szaladjon, nem is foglalkozott túlságosan a dologgal. Nekilátott a mindennapok tennivalóihoz. Mosogatás, főzés, mosás, stb. Mikor megszomjazott, ivott egy kortyot. Még le sem ért a víz a torkán, olyan erős görcs jött rá, hogy le kellett üljön.  Leverte a víz, hasát markolta, masszírozta, közben hintázott a széken. Attól félt, elájul. Mikor elállt a görcs, folytatta a dolgát.

     Nagy nehezen elkészült az ebéd. Férje időnként előkerült az udvarról, volt, hogy épp akkor mikor ő a fájdalomtól eltorzult arccal görnyed a széken. Sírós hangon elmondtapárjának mi a baj, aztán ment minden tovább a maga útján. Megebédeltek, majd elmosogatott. Mikor végzett,ledőlt egy kicsit az ágyra, hogy pihenjen. Ekkor némi törődés félét fedezett  fel a férjében, mert óvatosan közlekedett, becsukta a fürdőszoba ajtaját, hogy a mosógép zaján tompítson, hagyta hadd pihenjen. Ezek a ritka pillanatok tartják még egyben a házasságát. Sikerült  elszenderülnie, de a görcs felébresztette.

     Így telt el az egész nap. Nem mert enni, inni, mert azonnal görcsölt. A vádli görcs, a szülési fájások ehhez kutyafüle voltak. De hiába félt, annyira szomjazott ebben a kánikulában, muszáj, volt inna. Végre vége lett ennek a szörnyű napnak, elérkezett a némi enyhet adó est, a megérdemelt pihenés ideje. De aludni most sem tudott. Ráadásul aggasztották ezek a görcsök.

     Másnap ugyanúgy fáradtan, kimerülten, szédelgősen ébredt, ráadásul a szokásos hétvégi tennivalók várták. A nagy fia a másik szobában még békésen aludt. Férje nem volt otthon. Megitta a kávéját, és már jött is a görcs.

- Mit tegyek? Muszáj főzni!

     Arra gondolt felkelti a fiát. Vitt neki kakaót, és kérte segítsen, mert görcsöl a hasa és nem tud rendesen főzni. Ne kelljen sokat állni és mászkálni. Hamarosan ketten sürögtek a konyhában. Nekiláttak a főzés előkészületeinek, mikor ismét eltorzult arccal roskadt a hokedlira. Gyermeke aggódva figyelte, majd így szólt: - Hozzak neked Colát? Az minden gyomor és bélbajra jó.

Tapasztalatból tudta. Már neki is bevált néhányszor, ráadásul orvosi javaslatra.

- Nem akarlak egy coláért ebben a melegben elküldeni – válaszolta édesanyja.

- Azt a tíz percet kibírom, csak adj pénzt.

Serdült, fordult a legény, és már hozta is a gyógyszerré minősített italt. Elmondta édesanyjának az alkalmazást: - Kiöntöd a pohárba, kikevered a buborékot, hogy ne bántsa a gyomrod. Lassan kortyonként kell inni. És szigorúan csak ezt! Ha nem javulsz, azért el kéne menni a dokihoz.

Az asszony lelkét melegség járta át. Törődnek vele! Legalább a fia törődik vele! Az nagy maci fia, aki ugyan sokszor megbántja, aki miatt sok könnye hullott már, és aki ha elmegy, mindig a lelkére köti, legyen jó és vigyázzon magára.

     Néhány görcs még elfogta az asszonyt, de így is elkészült az ebéd, és a főpróba. Félve, de megebédelt. És nem görcsölt! Délután sem görcsölt, csak ritkán, egy, egy halvány kis jelzés, de semmi komoly. Fellélegzett! Hálás volt! Hálával gondolt gyermekére: - Hiába, az én fiam!

2012-07-01