Zsolti rögtönzött verse
Szabó Gitta & Szabó zsolt 2012.07.28. 19:06
ez a vers Zsolt öcsémmel közösen íródott. A vastagon szedett az Ö része
Zsolti rögtönzött verse
Boldogság szárnyán repülnék feléd,
De szárnyszegett sasként zuhan a remény.
Test nélküli lélek, vagy lelketlen test,
Számára nincs napfény,övé az örök est.
Örök estre fény születik
Főnix madár újra éled
Testet ölt ismét a lélek
Mint rózsa, vörösen izzik!
Ne irigyeld a Főnix madárét.
Mint Tiszavirágé,oly rövid a lét.
Porból,hamuból keletkezett élet
A Főnix lángjától könnyen érhet véget.
Való igaz, mit tűz hamvaszt, porrá lészen,
Ám porból, újjá születik az éle.
Kérlek, ne sirasd azt mi volt régen,
Nyisd meg szíved, lelked a fényre.
Igaz, amit mondasz,
Feltámad a madár,
De két éledés közt
Jót nevet a halál.
Csak nevessen, amíg lehet
Csupán rothadó test mit elvihet.
Lelkeden fogást, ő nem talál,
Angyalként ismét földre szállsz.
Így igaz, de mára
Elég volt a versből.
Attól repes lelkem,
Hogy igy nyomod,zsebből.
Szóra szó a válasz,
Szép legyen a vadra.
Amig élek , tuti
Emlékszem e napra.
Szívemből szóltál drága Öcskös!
Elfáradtam én is e rímeléstől.
„Hogy így nyomod, zsebből”
Hidd el, szívemnek öröm.
Én sem feledem e szófüzért,
Megérünk mi is egy, két misét.
Misebort, ha kortyolsz, gondolj reám,
Legyen szép és nyugodt az éjszakád.
|