A kapucni
Szabó Gitta 2012.08.12. 12:25
A kapucni
Tél volt. A munka után még elment bevásárolni a hétvégére. A szupermarketben nagyon sokan voltak. Mire végzett a vásárlással és a pénztárnál is végigállta a sorát, jócskán ráizzadt a vastag télikabát. Idegei is táncoltak a sok hisztiző, válogatós és arrogáns embertől. Igazán sajnálta a bolti személyzetet.
Amint végre megszabadult, bepakolt a szatyrokba, kapucniját a fejébe húzva, megkönnyebbülten lépett ki a szabadba. Odakint szinte arcul ütötte a hideg levegő. Egy pillanatig tüdejében rekedt a lélegzet, majd fehér páraként távozott testéből az orrán keresztül. Az utcai lámpák már jó ideje világítottak. A szürkület leplében, két kezében megpakolt szatyrokkal, vállán a retiküljével, gyalogosan indult hazafelé.
Nem lakott messze, épp csak kétsaroknyira, de a súlyos szatyrok így is mélyen belevágtak ujjaiba. Az út, csúszós volt, a cekkerek nehezek, így sietni nem is tudott. Hát megbékélt sorsával, és vánszorogva tette egyik lábát a másik után. Lelki szemei előtt ott lebegett a barátságos, meleg szoba. A cicája, aki már izgatottan várja, és örömmel ugrik majd az ölébe egy kis cirógatásért, amit majd némi dorombolással hálál meg. Erre gondolt, és már nem is érezte a szatyrok okozta fájdalmat. Csak ment rendületlenül, mikor hirtelen szél kerekedett és kapucniját a szemére tolta. Sosem értette, miért kell ekkora kapucnit csinálni, hogy az ember álláig leér, és most bizony nagyon rosszkor csúszott a szemébe, hiszen mindkét keze tele van, még csak megigazítani sem tudja. Karjával próbálta feljebb tolni, de a szatyor súlya nem engedte, hogy feljebb emelje a kezét, így mind sűrűbben tologatta a kapucnit, majd minden lépés után. Ettől járása még bizonytalanabbá, imbolygóbbá vált.
Már nem sok választotta el az áhított otthontól mikor valami hátulról nekiugrott, feldöntötte. A szatyrok kiestek kezéből. Ekkor meghallotta a vészes morgást, zihálást. Ijedtében belekapaszkodott kapucnijába, és szorosan markolta, húzta az arcába. A kutya, mert már biztos volt benne, hogy egy kóbor kutya támadta meg - bizonyára a hús szaga vonzotta, ami a szatyorban lapult - rángatni, harapdálni kezdte. De nem talált sehol harapási felületet, csak a kabátot cincálta rajta.
Nem tudta meddig tartott a támadás, de egyszer csak, két oldalról valakik segítettek neki lábra állni. Vérző kezével végre ledobhatta a kapucnit a fejéről. Két fiatalember állt előtte, rémülten nézték történt-e valami baja.
- Csak a kezem! Biztos, ahogy a kapucnit markoltam – mutatta a nő sérült kézfejét, és hálálkodva köszönte meg a segítséget.
2012-08-12
|